Szerző: maifosz -
Ma kivettem egy könyvet a könyvtárból, aminek 234567 volt a raktári jelzete, szerintem egy ideig azt hitték,csak viccelek.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...

fel vagyok háborodva

Szerző: maifosz -
Hová lesz így a világ? Hát mert ez a mai fiatalság... Ez a mai fiatalság nem tud magázni. Hosszas megfigyelésem során (melyet főleg Hugin, az osztálytársain és a zenesulis kicsiken végeztem) arra a magasröptű következtetésre jutottam, hogy ezek a gyerekek nem is tudják, mit kéne mondaniuk. Én persze Hugival hősiesen küzdök, mindig mondom neki, hogy a tanítónéninek nem sziát köszönünk, hanem azt, hogy jónapotkívánok, de nem használ. Mert a tanítónéni nem szól miatta. Meg Feribácsi sem, akivel a ma kora hajnali harsonán szépen kiveséztük a témát. Mert ha ő rászól a gyerekre, hogy nem szia, hanem jónapot, akkor ő a rossz, elviszik a gyereket a zenesuliból és nem lesz munkája. Az okait nem tudom mire visszavezetni, hacsak arra nem, hogy az internetes társadalomban a tegezés az általános. De a hat-hétévesek még nem abba nőnek bele. Egyáltalán, kinek a feladata lenne? Most ha azt mondom, hogy a szülőé, akkor magam ellen beszélek, mert még mindig elég sokat foglalkozok a gyerekkel. Én ugyan b...
Tovább...