és a klasszikus kérdés: mit vegyek fel az államvizsgára? (lehet, hogy az államvizsga tiszteletére kellene vennem egy új harisnyát. szívem szerint persze vennék egy új blúzt meg szoknyát is, különben a végén még véletlenül ugyanabban a ruhában megyek államvizsgázni, mint érettségizni voltam, de nem lehet, mert egész nap ki sem mozdulhatok a lakásból. megyek is vissza a tételeimhez. mrrr.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések