ma előreküldtem a húgaimat a lépcsőházban, amíg én is felveszem a cipőmet, mondtam nekik, hogy várjanak meg a kapu előtt, de odáig már nem jutottak el, mert a házmester anyja megállította őket a lépcsőházban, és valami minősíthetetlen hangnemben esett nekik, hogy "már megint becsöngettek mindenhova büdös kölykök". mivel a házmester anyja még sosem találkozott a húgaimmal (2-3x ha nálam aludtak eddig), ez a hangnem
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések