egy nehéz nap éjszakája :)

Hajnali egy óra volt, és én a kávétól és a rengeteg tonictól felpörögve a kortárs irodalomról és filozófiáról beszélgettem egy elég részegnek tűnő volt istvános magyartanárral. Ez az a helyzet, amire azt mondtuk utána, hogy azért elég jellemző... egyébként az is jellemző, hogy kilencvennégyes, tehát ismeri Szockát meg Joelt, mondta, meg azt is, hogy kiskamaszkorának az aSk meghatározó irodalmi élménye volt. (De azt nem tudja, hogy ki csinálta, bibibí... :) ) De nem gondolta volna, hogy azt bizony én is olvastam, persze nem ötévesen, hanem kicsit később... Oké, aki átmegy az istvánból a dobóba, az ne szóljon egy szót se. Pláne, hogyha utána magyartanár lesz belőle, és huszonhat évesen (saccperkábé) félénkebbnek tűnik, mint amilyen én vagyok...

Szóval Kiscsillag volt a Molothowban, ahol még nem voltam sose, mármint se Kiscsillagon, se a Molothowban. De most eleve olyan kedvem volt, hogy szívesen szaladtam bele az éjszakába... három körül felkísértük a srácot a bánomira, megígértem, hogy küldök esemest, ha hazaértem... de azért megvárom, amíg feltételezhetően felébred...

Kisétáltunk a teszkóba, és mivel nem tudtuk eldönteni, hogy mit kéne köszönni szerencsétlen pénztárosnak hajnali fél négykor, inkább nem mondtunk semmit. Én a jómunkátot kicsit pofátlannak éreztem volna, tekintve, hogy mi mégiscsak szórakozni voltunk. Elég kísérteties egy üres nagyáruház... sokkal kisebbnek tűnik, mint nappal, de sokkal barátságosabb is. Én normális esetben oda be sem menék...
Aztán jött a szokásos játszóteres csövelés két kifli meg egy flakon tea felüdítő társaságában az ötórási buszig. Éljenek a vidékiek.

Most már világosodik, de az előbb még sötét volt... szerintem fél hatkor az égvilágon bármire képes vagyok, a szabályok és a korlátok már rég megszűntek, valahol a bánomi és a teszkó közötti séta alatt, a fizika törvényeit már úgyis megszegtük, nem feküdtünk le aludni egész éjjel... (Utálom, hogy éjfélig tart egy koncert és utána sehova sem lehet menni, mert a nonstop kocsmák annyira gáz helyek, hogy oda nem ülünk be józanul, más meg nincs...)

és most írni szeretnék neki, de nem írok, mert nem... annak sosem szokott jó vége lenni, ha én írok valakinek... és nem elég, hogy jól néz ki meg volt istvános meg esztergomi és budapesti meg könyveket fordít az ulpiusnak és szereti a kispált... még magyarszakos is!

U.i.: a változatosság kedvéért lebuktam, tehát legközelebb jobban vigyázok, hogy kiről mit és hogyan.
Persze lázadó öntudatom nem engedi meg, hogy átszerkesszem, de ha megtenném, ilyen lenne:
"egyedül a részben szerény személyemnek szentelt bejegyezéssel nem vagyok megelégedve. sértő, hogy az, hogy az istvánba jártam, és pesten lakom, ugyanakkora súllyal esik latba, mint hogy jól nézek ki. kérem korrigálni. gondolom lehet szerkeszteni a szöveget. kezdheted az iskolázottságommal, és a lakhelyemmel, ha ragaszkodsz hozzá, majd utána térj csak rá a külső tulajdonságaimra. a belső értékeim méltatásával zárd, hogy például milyen jó fej voltam, igazi szellemóriás, ilyesmi. említsd meg, hogy rendszeresen adok aprót a koldusoknak, és szelektíven gyűjtöm a szemetet, és sokáig ápoltam beteg édesanyámat. ja, és nem eszek húst, de nem azért, mert egészségtelen, hanem mert sajnálom az állatokat. köszönöm előre is."