vásárlás

szombat óta először ma végre sikerült főttételt enni... igazán büszke voltam magamra... utána lefeküdtem aludni, szépen beállítottam, hogy ötkor csörögjön a telcsi, az két teljes óra, nagyon mélyen aludtam és nagyon zaklatottan, mindenféle butaságot összeálmodtam... ötórakor kinyitottam a szemem és el akartam indulni iskolába, de mondták, hogy még ma délután van, ne pánikoljak... akkor le akartam ülni filmet nézni pihenésképp, de át kellett vinnem Anettnek a füzeteket, utána adtam vacsit a kicsinek... utána elkezdtem a filmet, akkor jött egy ismerős bottyános srác, hogy szinusztétel, ugye segítek. persze. közben a kicsinek magyaráztam, hogy húsz meg egy az huszonegy, csak nincs annyi ujjunk. de nem baj, ment neki.

néha úgy érzem, hogy az egész életem egy rossz helyre álmodott kérdőjel... vár egy válaszra, amit nem kaphat meg, ha a kérdést sem tette fel... és én ahelyett, hogy előbb legalább azt megfogalmaznám, keresem a megoldást és csodálkozok, hogy miért nincs...