pasisbejegyzés

Szerző: maifosz -
azt a típusú férfit nem bírom elviselni a környezetemben, amelyik vadászik... amelyik nem lehetséges áldozatként tekint rám, hanem biztos zsákmányként... nem csak becserkész, hanem a csúcsragadozó fölényével kezel... utalásai nagyonis egyértelműek, odahajol, mint egy kígyó, egészen közelre, a hajamat kezdi szagolgatni, én meg bemenekülök a pult mögé...
persze van, aki nagyon rendes, akihez ki lehet ülni beszélgetni, ha nincsenek sokan, mert úgy nem szeretek, ha ott a pult... akinél cseppet sem zavaró, ha felsegít a bárszékre (vagy elkap, mielőtt leesek), mert nem végigtapogatja a karom, hanem megfogja... nagy különbség...

egyébként belőlem azért nem lesz soha olyan igazi szuper pultoslány, mint amilyenek a többiek, mert sajnos szinte mindenről határozott, konkrét véleményem van és nagyon nem szeretek bután bólogatni valamire, amivel nem értek egyet, csak azért, mert a vendégnek mindig igaza van... de már egyre jobban megy, ez különbenis fontos dolog az életben... bizony...

(ha eleget mondogatom mindenkinek, hogy azért nincs barátom, mert túl válogatós vagyok és a végén még magamat is meg tudom győzni, az vajon baj?)

Megjegyzések

bejo üzenete…
Önjelölt Alfa-hímek...
2008. február 17. 17:07
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Szerző: maifosz -
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Tovább...

Lackfi János: Macska több példányban

Szerző: maifosz -
(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Tovább...
Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...