egyébként olyan érzelmi válságban vagyok, hogy újra kell a napló, mert néha a blog nem elég. és éppen azért, mert már képes vagyok mindent őszintén leírni magamnak, elemezni, felboncolni, oldani a görcsöket, lazítani a vállat, bogozni a csomókat, tudom, hogy most már mindjárt jó lesz minden megint.
mert hogy akarom, hogy jó legyen.
és az a kis izé, ami már hosszú ideje nem működött bennem, és nem mondta, hogy kelj fel, szorítsd össze a fogad és csináld, most bekapcsolt megint, és írom a teendőlistákat, ráadásul használom is, villog a naptár, zenekar, harsona, énekkar, jajj a nyelvvizsga, pörgős hétvégék, hosszú hétköznapok. sosem szabad megállni.
és tegnap sokkal több látogatásom volt, mint a szokásos... csak lesek, hogy mi van itt, hmm, izé, köszi olvasók.
és most alvás még zenekar előtt, mert holnap nem lesz fakt, ezért nem megyek be suliba arra a két órámra, ami lenne, hanem elmegyek a munkaügyibe végre. szuper, ki fognak dobni a kis kék könyvemmel együtt, amit két hónapja kellett volna leadni.
Megjegyzések