mondtam, hogy lyukas a kerekem, de már évek óta, de nincs fiú, aki megszerelje, és akkor kérdezte a Lacibácsi, hogy na jó, de miért nem szerelem meg én. és akkor azt akartam mondani, hogy dehát lányok nem is tudnak gumit javítani, de aztán nem mondtam, mert rájöttem, hogy miért ne tudnának, semmi olyan nem kell a gumicseréhez, ami ne lenne a lányoknak is.
és akkor rájöttem, hogy ez a baj mostanában, hogy én, aki régen teljesen önálló voltam, mert tudtam, hogy csak magamra és senki másra, most elkényelmesedtem, mert tudom, hogy bármi gáz van, mindig van, aki segít. és nincs már az, hogy mindig mindent én akarjak megoldani, mert nem muszáj, mert mindig van segítség. és akkor lassan elhiszem, hogy nem is tudnám megoldani, ahelyett, hogy az eszembe juttatnám inkább azt, amit régen mindig tudtam: ha az ember eléggé akarja, bármire képes. az akaratot persze nyilván nem úgy értem, hogy ül és néz és akar, hanem tesz és csinál és hajt és akar.
Megjegyzések