a nyelvekhez való viszonyom katasztrofális, ez hatéves koromban kezdődött egyébként a kispesti általános iskolában, ahol az angolt és a tornaórát összakapcsolták, valami borzalmas dolgot alkotva ezzel, és azóta csak romlik a helyzet. olvasok franciául, németül, és ha nagyon muszáj, az angolt is megértem egy szótárral (latinul is szoktam olvasni, azt mondjuk nem értem, de nagyon szépen hangzik), viszont amint meg kell szólalni, valami görcsbe rántja a nyelvem. sokat nyafogok ezen, igen, mert nem tudom, hogy hogyan változtathatnék rajta.
(ma volt egy négyórás angolom, és szörnyen éreztem magam az első pillanattól fogva, ezen még az sem sokat segített, hogy a tanárnőt úgy hívják, mint egy Verdi-operát.)
(ma volt egy négyórás angolom, és szörnyen éreztem magam az első pillanattól fogva, ezen még az sem sokat segített, hogy a tanárnőt úgy hívják, mint egy Verdi-operát.)
Megjegyzések
Névtelen: nem volt nehéz kitalálni :)
de nem változott, és mai napig van, h azért nem megyek el egy társaságba, mert tudom, hogy ott meg kéne szólalni idegen nyelven, olyan bénító érzés :-(