fel vagyok háborodva
Hová lesz így a világ? Hát mert ez a mai fiatalság...
Ez a mai fiatalság nem tud magázni. Hosszas megfigyelésem során (melyet főleg Hugin, az osztálytársain és a zenesulis kicsiken végeztem) arra a magasröptű következtetésre jutottam, hogy ezek a gyerekek nem is tudják, mit kéne mondaniuk. Én persze Hugival hősiesen küzdök, mindig mondom neki, hogy a tanítónéninek nem sziát köszönünk, hanem azt, hogy jónapotkívánok, de nem használ. Mert a tanítónéni nem szól miatta. Meg Feribácsi sem, akivel a ma kora hajnali harsonán szépen kiveséztük a témát. Mert ha ő rászól a gyerekre, hogy nem szia, hanem jónapot, akkor ő a rossz, elviszik a gyereket a zenesuliból és nem lesz munkája.
Az okait nem tudom mire visszavezetni, hacsak arra nem, hogy az internetes társadalomban a tegezés az általános. De a hat-hétévesek még nem abba nőnek bele.
Egyáltalán, kinek a feladata lenne? Most ha azt mondom, hogy a szülőé, akkor magam ellen beszélek, mert még mindig elég sokat foglalkozok a gyerekkel. Én ugyan bőven tetszikeltem, mire iskolába mentem (egy nyár az alföldön rokonoknál megnevelte azért a pesti gyereket), nagyon úgy rémlik, hogy az Erzsinéni mondta év elején, hogy neki hogyan kell köszönni, nem is volt probléma, pár hónap és mindenki tudott magázni, még ezek a rossz pesti gyerekek is. Na de most...
Egyébként hazafelé lehegedűzte egy bácsi a harsonámat, aminek jobban örültem, mint amikor zongorának hitték, mert a hegedű szép hangszer. És Ádámnak szoktam mondani, amikor mindig azzal jön, hogy csak az hangszer, ami vonóval működik, hogy a harsona a fúvósvilág hegedűje.
Ez a mai fiatalság nem tud magázni. Hosszas megfigyelésem során (melyet főleg Hugin, az osztálytársain és a zenesulis kicsiken végeztem) arra a magasröptű következtetésre jutottam, hogy ezek a gyerekek nem is tudják, mit kéne mondaniuk. Én persze Hugival hősiesen küzdök, mindig mondom neki, hogy a tanítónéninek nem sziát köszönünk, hanem azt, hogy jónapotkívánok, de nem használ. Mert a tanítónéni nem szól miatta. Meg Feribácsi sem, akivel a ma kora hajnali harsonán szépen kiveséztük a témát. Mert ha ő rászól a gyerekre, hogy nem szia, hanem jónapot, akkor ő a rossz, elviszik a gyereket a zenesuliból és nem lesz munkája.
Az okait nem tudom mire visszavezetni, hacsak arra nem, hogy az internetes társadalomban a tegezés az általános. De a hat-hétévesek még nem abba nőnek bele.
Egyáltalán, kinek a feladata lenne? Most ha azt mondom, hogy a szülőé, akkor magam ellen beszélek, mert még mindig elég sokat foglalkozok a gyerekkel. Én ugyan bőven tetszikeltem, mire iskolába mentem (egy nyár az alföldön rokonoknál megnevelte azért a pesti gyereket), nagyon úgy rémlik, hogy az Erzsinéni mondta év elején, hogy neki hogyan kell köszönni, nem is volt probléma, pár hónap és mindenki tudott magázni, még ezek a rossz pesti gyerekek is. Na de most...
Egyébként hazafelé lehegedűzte egy bácsi a harsonámat, aminek jobban örültem, mint amikor zongorának hitték, mert a hegedű szép hangszer. És Ádámnak szoktam mondani, amikor mindig azzal jön, hogy csak az hangszer, ami vonóval működik, hogy a harsona a fúvósvilág hegedűje.
Megjegyzések
Az utolsó mondattal viszont tudnék vitatkozni. Lehet, hogy elfogult vagyok, de azért no... ;-)
kérem, ez itt nem morális probléma, hanem nyelvészeti, a nyelv pedig - mint azt Nádasdy mester Modern Talkingjaiból kisiskolás korunk óta tudjuk - állandóan változik, úgy, ahogyan azt beszélői jónak tartják, így tehát nem csak a felháborodás, de még a nyelvromlás vizionálása sem állja meg a helyét (igaz, burkoltan volt csupán szó róla, a sorok közt véltem kiolvasni az aggódást), mert teccikérteni: a tekintély (ez itt és most egy felnőtt személy) tiszteletének nyelvi jelenlétének hiánya nem egyenlő azzal, hogy a tekintély metakommunikatíve nincs megtisztelve, lásd a világban oly sokat használt ínglist, ennyit tehát erről,
üdvözli Önt,
Sárbogárdi Jolán férfifele, afféle félresikerült stílusparódia
LAN party kell a népnek. Az mindent megold:D
Wilder
ezek nyissák ki szépen a bibliát, hoppá: mindenki tegez szépen mindekit.
meg aztán sok nyelvben nincs is különbség a tegezés/magázás között, aztán mégis tudnak tisztelettudóan kommunikálni (pl. angolok).
azoket meg sajnálom, akik szerint csorbul a tekitélyük, ha tegeződnek, vagy hagyják magukat letegezni (jól belekeveredtem ebbe a mondtaba).
röviden: maradok tegezéspárti.
előszöris: bár ez nem látszik, magával a tegezéssel nincs bajom. én is tudom, hogy tudok tegezve is bőven udvarias lenni, mint ahogy magázva is bunkó. meg a Sztrugackijék is leírták, hogy x100 év múlva eltűnik a magázás, amit nem tartok a nyelv szegényedésének, mert egyetértek Nádasdyval, meg egyébkéntis, szokások jönnek és mennek. De azt pl nem tudtam, hogy Széchenyi vezette be :)
De. de a gyerek nem csak nem magáz, hanem totálisan nem érdekli, hogy az ott most egy felnőtt ember, sőt, esetleg a tanára. És nem adja meg a kellő tiszteletet sem.
Szóval de, Martin, szerintem morális. Mert hová lesz így a világ :)
Egy fuvolista ne kössön bele a pozanomba, mert ne.
Ez megint más. Ne mosd össze a tegezéssel.
Mert hová lesz így a világ :)
Arasznyival közelebb a barátságos és boldog világ álomképéhez.
Tank fiam koszon. Magatol. Egyelore sziat, de haromevestol ennyit var az ember. Tisztelet meg... Nem tisztel az senkit. :)