illatok
Leginkább a diófa levelének örülök... Jöttem haza zenekarról a harsonával, már szürkült, megvártam, amíg eltűnnek az emberek az utcáról és megálltam alatta és szagolgattam és szagolgattam... Faként is a kedvencem, a legerősebb, a legsudárabb... és olyan jó illata van... jó fent kuporogni a tetején és olvasni. Már nem is tudom, hány nyarat töltöttem el nagyanyámnál a telken a fa tetején apa gyerekkori könyvtárát kiolvasva.
Meg a rózsáknak, a sárgának, a barackszínűnek, a rózsaszínnek, a fehérnek, a vörösnek, az egészen sötétnek... de legjobban talán mégis a bazsarózsának... a bazsarózsáról mindig olyan sokszoknyás, pirospozsgás menyecske jut eszembe... ráadásul azt, hogy bazsarózsa, még mondani is jó...
Meg a pipacsmezőnek, ahol el lehet aludni és akkor sosem látjuk meg Smaragdvárost és sosem jövünk rá, hogy nincs varázslat, az egész hazugság volt...
Meg a fűillatnak, és annak, hogy minden zöld és minden zöld másmilyen.
És én ezt most mind teljes pompájában élvezhetem, mert engedi az antiallergikumom.
Meg a rózsáknak, a sárgának, a barackszínűnek, a rózsaszínnek, a fehérnek, a vörösnek, az egészen sötétnek... de legjobban talán mégis a bazsarózsának... a bazsarózsáról mindig olyan sokszoknyás, pirospozsgás menyecske jut eszembe... ráadásul azt, hogy bazsarózsa, még mondani is jó...
Meg a pipacsmezőnek, ahol el lehet aludni és akkor sosem látjuk meg Smaragdvárost és sosem jövünk rá, hogy nincs varázslat, az egész hazugság volt...
Meg a fűillatnak, és annak, hogy minden zöld és minden zöld másmilyen.
És én ezt most mind teljes pompájában élvezhetem, mert engedi az antiallergikumom.
Megjegyzések