Pártatlanság

Azt hiszem, nekem máris elegem van ebből az egészből. Mert az ember mégiscsak emberből van és van véleménye. Sajátja, neki. De ha kérdez, akkor illene úgy kérdezni, hogy az Olvasót, a nagybetűst, mégsem az érdekli igazán, hanem a válasz. Meg mi van, ha a Kérdező rosszul gondolja? Az ember nem tévedhetetlen, a dolgokat nyilván egy bizonyos szemszögből látja és innen nézve neki van igaza. És mindenki más hülye. Most ebben a konkrét helyzetben persze, hogy nekünk van igazunk és mindenki más hülye, de esetleg más helyzetben, meg majd a rendes Életben, ott lehet, hogy az újságíró téved. És akkor agyő pártatlanság. Ez egyébként is egy hülye szó, nem is értem. És mi van akkor, ha a pártatlan ember az Igazság pártján áll? Mert olyan nyilván van, pallosa is van neki, aranyszínű, és tévedhetetlen. Szirtfokon áll egyébként az Igazság, és őt keresik az újságírók, kérdezők és válaszolók, de annyira az orra előtt van mindenkinek, mint a Bazilika, hogy nem látni tőle semmi mást, talán őt magát se, annyira ragyog aranykardján az arany nap...
És mi lenne, ha ilyenkor nem ezen gondolkodnék, mert nem fogok előrébb jutni, hanem legalább az órarendemre ránéznék?

P.S.
Mi az az erkölcs? Mi az a párbaj? Mik a megengedett eszközök benne? És amit az egyik fél használ, használhatja a másik is? Hány ember életébe szabad belegázolni célokért, eszmékért, elvekért, nevekért, pénzért? És ha az egyik oldal belegázol, akkor már a másiknak is szabad?
És ez miért nem teljesen világos, egyértelmű és átlátható?