a régi épület

Szerző: maifosz -
hiányoznak a baglyok az udvarról, a fa, ami magasabb, mint az iskola, és ezért sokkal többet tud, mint mi ott mind együttvéve, a pad, ahol az Anna Kareninát (és még sok mást) olvastam a napon, a kőkorlát, ahonnan néztük a Kis-Dunát és a kirándulókat, a szűk folyosók, ahol mindig lehetett találkozni mindenkivel... hiányzik a kémiaterem, ami már akkor is kémiaterem volt, amikor anyu ott volt Dobós és mindig erre gondoltam feleléskor (meg arra, hogy puszika nyuszika és az is hiányzik), hiányoznak a nyugodt, rendezett, megszokott dísztermi énekkari próbák, a színpadról a kilátás, a rajzterem is hiányzik, meg az is, hogy beültem a boltívbe olvasni és mindig rám szóltak, hogy összerugdosom a falat... a hideg lépcsőn törikönyvre ülve tanulások, a foteles lyukasórák a büfénél, a kivágódó ajtók is hiányoznak, a barátságos, nem kórházfehér osztálytermek, nem kórházfehér folyosók, nem kórházfehér világ...
tavasz van és kitört a béke nosztalgia...

túl gyorsan járnak az autók, túl fényesen süt a nap, a zöld túl zöld, a kék túl kék, a madarak túl hangosan csiripelnek. a felhők túl bodorak, a virágok túl illatosak, a Hugi keze túl meleg, túl erőszakosan kalimpál azzal a mazsorettbottal, a bácsi túl csúnyán néz, a kissrác túl szélesen mosolyog. ezek még túl erős impulzusok valakinek, aki több, mint 12 óra alvás után kótyagosan kénytelen kidugni az orrát a szobájából...

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
És én meg túl harapós kedvemben vagyok most, hogy ide valami humorosat írjak. Sry.

Wilder
2008. május 4. 10:57
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Szerző: maifosz -
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Tovább...

Lackfi János: Macska több példányban

Szerző: maifosz -
(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Tovább...
Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...