égboltsapkájú

Még szerencse, hogy erchegyia mutatott képet a gépről, így előre fel tudtam készülni rá lelkileg. Furcsa volt és különös, hogy alá kellett írnom a papírt, hogy engedélyezem az injekció beadását, anyu is mondta, hogy neki is furcsa, hogy én rendelkezem a saját testem fölött. Még sok évvel ezelőtt, amikor a tüdőmet tükrözték, akkor nem szólt előre senki, hogy altatni fognak, én pedig bepánikoltam, azt hittem, meg fogok halni, ahogy elnehezedett a testem és pakolgattak a gépek közt. Most ilyen problémám nem volt, nagyjából tudtam, mi vár rám. Megígértem Lacibácsinak és erchegyiának, hogy mindent szépen megfigyelek és elmesélem, de ez azért nem ment: azt kiabálta a néni, hogy csukjam be a szemem, maradjak teljesen mozdulatlan és nyújtsam ki a kezem. Leskelődtem, de kár volt, mert hatalmas és ijesztő volt az injekciós tű. Úgy képzelem, hogy kék színűre festették be az agyamat, de ez majd le fog kopni, ha sokat rázom a fejem. Addig színeseket álmodok, ezt pedig aktívan gyakorlom, mert végiga...

42. Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei Nem idézek, mert nincs mit: az egész gyönyörű. Már írtam róla, és nem igazán lehet tovább fokozni, ezért nem is próbálkozom vele, az én szavaim szegényesek ehhez képest. (De ha nagy leszek, szívesen lennék én is Simone de Beauvoir.) 41. Babits Mihály: A gólyakalifa A könyvek látása csodálatos érzéseket keltett bennem. Elfeledett élvezetek homályos utóízei voltak ezek az érzések, és elkeseredés azon, hogy ezeket az élvezeteket még csak emlékemben sem tudom igazán felidézni. Egy tág világot sejtettem bután az üveg és a betűk mögött, az én igazi világomat, amelybe most nem tudok visszatérni. Úgy ácsorogtam a fényes, vastag üvegű kirakatok előtt, mint a dongó dong egyre az ablaküvegnél, és nekicsapódik százszor is, mégis át akar törni rajta, akarja a lehetetlent, mert vonzza a fény, mely az üveg mögül árad. Szerintem most nem merek elaludni. Szerintem ez a regény gyönyörű, borzongató, különös, elgondolkodtató, mesés. Szerintem nem ...

A november 25-e óta eltelt 218 nap 300 publikus bejegyzést szült, ez napi 1,3 bejegyzést jelent. 11.380 látogatásom volt, a leglátogatottabb nap június 18, 136 megtekintéssel. Az erre tévedők átlagosan 2,22 percet töltenek a kakaósblogon. A legtöbben közvetlenül érkeznek ide, második és harmadik helyen szinte holtversenyben a szigmédia és a google áll. Utána természetesen a blogok és az iwiw, de az alternatív iskolahonlapról is van néhány látogatásom. A kulcsszavak külön bejegyzést érdemelnének, de azért megjegyzem, hogy az esztergomi válasz ra keresve engem dob ki elsőnek a google, másodiknak ZM-et, és csak a harmadik a szeretgom :) A blogot legtöbben firefox-szal tekintik meg, mert mindenhogy szép, de úgy a legszebb. Az emberek nagy része még mindig windowst használ, az a kicsi linuxos látogatás biztos erchegyia meg én. Rendszeres látogatóim vannak Budapestről, Veszprémből, Biatorbágyból (aki onnan, az jelentkezzen már, régóta érdekel), Nyíregyházáról, Pécsről, Szentendréről :). Esz...

ha éhgyomorra kell menni, akkor biztosan nagyon finom az ebéd, anyu biztosan megkérdezi, hogy kérek-e, akkor biztosan van még finom, meggyes süti és akkor valamilyen furcsa, általam ismeretlen oknál fogva sokkal éhesebb vagyok, mint kellene.

megint az van, hogy nem tudom elviselni az érintést. botrányosan erőszakosan reagálok, ha úgy érnek hozzám, hogy nem számítok rá, vagy nem akarom... ha én fogom meg Lucus vagy Barátnő kezét, az még hagyján, de néha az is necces, még az ő érintésük is kellemetlen. pedig régesrégen még Barátnő nevelte lassacskán belém, hogy egyáltalán a közelembe merjek engedni valakit. és most megint... még ha csak barát is, és csak barátilag, mondjuk hátulról befogja a szemem, vagy ilyesmi, kiabálni tudok, hisztizni, durván ellökni a kezét és közben utálom magam, mert egyébként én is nagyon szeretem, mert jó barát, de ne nyúljon hozzám, senki se nyúljon, közelembe se, kerüljenek messziről, már azt is ellököm, aki túl közel jön, nekem két méter sugarú a személyes terem. megint tömegiszony , már múzeumok éjszakáján is volt rá esély, hogy bepánikoljak a közlekedésiben, de szerencsére hamar kimentünk, amíg meg nem, addig erősen kapaszkodtam valaki kezébe. az a rengeteg idegen test összeütődik, sőt, be...

Az milyen már, hogy azt mondják nekünk, hogy "írjál", de nem levélre gondolnak, hanem blogra - mondta Ádám. Ez fent volt a hegyen, nagyon nemrég. Azt azért nem gondoltam volna, amikor fél négykor kimásztam a Balcsiból, hogy kilenc körül már anyuval, Hugival meg egy kicsi erős paprikával elmegyünk halászlevezni és ott lesz majd Ádám, meg Kriccs, meg a Bejó, egy csomó tanár (már éppen kezdtek hiányozni :) ), és még sokan mások. Aztán hazafelé mezítláb a hűlő aszfalton... jó volt. Most a gépelést kicsit megnehezíti, hogy csak hason tudok feküdni és egyedül a bugyit viselem el magamon. Így dolgomat megkönnyítendő azt mondom, hogy ezt bizony már megírtam tavaly . Nyilván nem volt ugyanolyan, de a lényeg és a hangulat maradt. Gondolok most sok mindenre, de nem akarok őszinte lenni itt, már egy ideje nem vagyok mindig és feltétlenül az, persze, ahhoz túl sokan járnak, hogy merjek. Meg párszor rá is fáztam már a dologra. Most viszont nagyon érzem az analóg, sima, hétköznapi napló hi...

Az évzárót idén is üti a hittantábor. Tavaly sem voltam, remélem, idén sem bánom meg, hogy iskola helyett a Balatont választom. Viszem a húgom meg a macsekos bögrém, vasárnap este jövök. A fiúk meg apával mennek a Balcsira, hogy nekik is jó legyen, ne csak nekünk. Anyu meg marad egyedül itthon, biztos furcsa lesz neki. Most ez a június vége-július eleje kicsit zsúfolt egyébként, de nem baj, így a jó. Amorf Ördögök - Nekem a Balaton

Ilyen még sosem volt. A könyv szent és sérthetetlen, így az is, amire nyomtatva van. Az nem baj, ha szétszakad, elázik a Tiszában, leöntöm kakaóval, ezek mind beleférnek, mert csak azt mutatja, hogy olvasom mindig és mindenhol, igazából hadi sérülések. Megsiratom, aztán laponként kivasalom, megragasztom, nagy baja nem lesz. De könyvbe belefirkálni? A legszebb bekezdéseket bejelölgetni? Aláhúzni, melléírni, kérdőjeleket? Ilyen nem volt soha még, még a vágy se rá, nemhogy meg is tegyem... de most kell a ceruza, furcsa, különös, hogy ott van a kis vonal mindig, hogy emlékeztessen, hogy igen, ezt látom fontosnak, különlegesnek, érdekesnek, majd ha elolvasom újra. Általában nagyon gyorsan olvasok, nem szoktam meg, hogy 2-3 napnál többet töltsek egy könyvvel, akkor már elveszek benne, így most nem is én vagyok én, hanem Simone vagyok, én sétálok a rue de Beaune-n (bár talán Simone nem mosolyog így az utcanév láttán :) ), Simone gyerekkora az én gyerekkorom is, a tizennyolc éves Simone is én...

Szerintem leköröztem erchegyiat :) A keresőkifejezések böngészése közben derült ki, hogy a google hetediknek dob ki arra, hogy nagyon félek az érettségi miatt . Ciki. De ki az, aki erre rákeres?

Azt álmodtam, hogy gyakorlatilag az egész világ azt a sárga kiscsibét üldözi, ami nálunk kint van (volt) a tanári asztalon. Voltak a kalózok, a rockerek, a szivárványharcosok, a sima, egyszerű falubeliek, meg még nagyon sokan. A fél álom a víz alatt játszódott, aholis egy vízalatti bevásárlóközpontban paniadam magyarázta, hogy milyen jó pulcsit vett 9000-ért, egy Eszter nevű csaj (nem tudom, ki volt) meg kölcsönadta a Nintendo DS-ét, mert ezen kommunikálva nem tudnak lehallgatni és ezért nagyon hasznos hadiidőben. Persze Gergőék ki voltak akadva, hogy már minden libának DS-t osztogatnak. Aztán továbbrabolták a kiscsibét, akkor mentem utána, metrón, a metrón ott ült a Lacibácsi, de csak hátulról láttam. Nem tudom, hogy lehet a metrón úgy ülni, hogy aki ott áll középen, valakit csak hátulról lásson, de neki sikerült. Nagyon hosszú álom volt, a vége az volt, hogy jöttek ki az emberek a gödörből, ahova beleestek, és nekem valaki mutogatta, hogy a Track Ball nevű hosszú (embermagasságú!) tú...

az a jó ebben az egészben, hogy elég a sporttáska, benne papucs, póló, fogkefe, hálózsák és persze a kékbogyó meg a narancssárga, és akkor lehet menni világgá. persze utálom a nyarat, utálom, hogy leégett az orrom és fáj, hogy a világ tele van parányi, fekete bogárkákkal és izzadt, ragadós emberekkel, hogy a nap süt, az árpád-híd csillog, a duna is és az autók is csillognak, a levegő is csillog. pénteken rendre mentem komáromba, ami nem lett volna olyan rossz, mert volt például Dolhai (a valahol európábant meg a hairt nagyon jól énekelte), meg éjszakai be-beszökés az erődbe (gyávák voltunk, nem mentünk be), meg ágyúramászás, meg gospel, de szerintem ebben a melegben, tömegben nyilván nem volt ott Isten. szerintem neki is annyira elege és melege volt, mint nekünk. mi legalább a víz alá tudtuk dugni a fejünket, neki viszont teste sincs. bár ezért melege se lehet... aztán szombaton fel a vonatra. az, amelyik győrből jön, igazán szép, ott klíma is van rendesen, gyors is, mindig csodálkozo...

Napok óta azt álmodom, hogy iskolában kellene lennem, de nem vagyok, mert én azt hiszem, hogy nyári szünet van. A többiek viszont járnak rendesen és röhögnek rajtam, hogy milyen hülye ez a Maf, nyaralni van iskolaidőben, le fog maradni meg lesz egy csomó igazolatlanja... és amikor felébredek, hosszú percekig kell győzködni magam, hogy nem volt lecke, amit nem írtam meg, nem is aludtam el, nyugodjak már le, nyár van. Meg az énekkarral is szoktam álmodni, rossz és furcsa, hogy jövőre már nem (úgy) lesz... Most egyébként az jó nagyon, hogy van időm kitalálni, hogy mikor hova és hogyan, szerintem ma Komáromban alszom sátorban, utána talán Kalászon, de lehet, hogy inkább maradok Bpn, aztán talán hazajövök, de tényleg csak talán.

Jött most postán huszonötezer forint az andor ferenc alapítványtól, hogy vegyek belőle nyomtatót, mert egész jól tanulok a csomó hátrányos helyzetünk ellenére. (A tesók is jól tanulnak, de korhatáros volt a pályázat). Ez ugyanaz az alapítvány, akiknek a segítségével tavaly nyáron vettem német meg francia szótárt és azóta tényleg van, nem csak netes. Most szívesen segítséget kérnék a fiúktól, hogy szerintük milyet vegyek, de ez volt a pluszkérdés a százszázalékos szóbelimen, ezért most ezt kivételesen igyekszem egyedül megoldani.

milyenmár, hogy rossz a szoftver , ezért csak holnap kapok kis papírkát arról, hogy megint érettebb lettem egyötödnyivel. de nem baj, hogy sokat kellett várni, mert elbújtam a rókalányos könyvvel, aztán hazafelé meg esett és ömlött és zuhogott és szakadt, de volt tappancsos esernyőm (törülközőm J) és másodikos törikönyvem, én is eláztam, meg a törikönyvem is. és szomorú is lettem kicsit, mert ha lehajoltam volna arrébbrakni a csigákat a járdáról, biztos még jobban megáztam volna, ezért inkább csak átléptem őket. remélem, mindenki más is átlépte, mert különben lelkifurdalásom lenne miattuk. update 94%, nem kell előremegmondtam, szerencsém volt.

ma strandra akartunk menni, palára le a szóbeli után, süttetni a fehér hasunkat, meg lógatni a lábunkat bele a levegőbe... talán ez is lehet az oka, talán az, hogy nem csak azt tudom, hogy mi a válasz az élet, a világmindenség meg minden nagy kérdéseire, hanem azt is, hogy mit hord magánál egy jó stoppos. lényegalényeg: gyönyörűen otthagytam mindenhol a tappancsos esernyőm, és mindig úgy szaladtam érte vissza, hogy jajj, a törülközőm! (nem engedte a Bácsi, hogy bevigyem a Jankamacit magammal, így sikerült a füle helyett a zöldrózsaszín tollam végét szétrágni elég csúnyán. bár biztos kinevetett volna a vizsgaelnök is, ha meglátja az asztalon, szóval talán jobb is, hogy nem...)

Navégre. Rájöttem, hogy az eredmény igazából nem is érdekel, mert én mindent megtettem, amit megtehettem. És a maximumot hoztam, sőt, le is lettem állítva, nem tudtam elsütni például olyanokat, hogy hogy hívták Neumann kutyáját. Azért remélem, nem hagytam ki semmi fontosat... De nem is tudom, mi lett volna velem a szűkebb és tágabb környezetemben előforduló fiúk és férfiak türelmes segítsége nélkül. (Hmm, tulajdonképpen már a fiúk is férfiak...) Köszönöm szépen nekik :) Név szerint, mert megérdemlik: erchegyia (ő kitartó volt), paniadam (ő ijesztgetett), Göge (ő nyugtatott), dsarosi (ő meghallgatta, ha felmondtam neki, ráadásul ki tudta ejteni az angol szavakat), Joel (ő elmagyarázta a lebegőpontos számábrázolást), Bejó (ő tudta, hogy nem baj, ha kábel helyett zsinórt mondok) és Lacibácsi (ő még tanított is valamikor). Meg persze azoknak is, akik szépen, nyugodtan tűrték, hogy az 5000 karakteres levél fele az infóról szóljon, hogy nyavalyogjak, aggodalmaskodjak, vagy akár vissza se kö...

most jöttem rá, hogy nem tudok az égvilágon semmit , ami viszont nagyon nem egyenlő azzal, hogy nem tanultam, mert igen. szerda estig nincs blog, nincs játék, nincs könyv, nincs vers, nincs talk.

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor, válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától, a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét, meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva, vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa, bár kormos és vörös szemed az éjszakától, s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától, szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost, majd fognak és kifőznek, irkába papirost. Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni, na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni, pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát, na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát, kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod, mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz? Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen, mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen, hol forrón és puhán kering a vattazápor, s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától. Nyilván infót tanulok. Könyvtárhasználat, digitális könyvtár. És sürgösen utána kellett nézni, hogy vajon a DIA va...

olyan jó problémáim vannak hajnali kettő körül, hogy hogyan tudok terminálból parancsokkal fájlt feltölteni ftp-re. ugyan azt is gyakorolni kéne, hogy hogyan tudom letörölni, de inkább nem, inkább itt marad. más is annyira unja, hogy most csak az érettségiről tudok beszélni és csak erre gondolni, mint én? (legyenmárvége) Quimby - Hallelujah

az ágy-vágy rím annyira kézenfekvő és pofátlanul banális, hogy egy ilyen versnél sokkal többet mondana az, ha nem írnék le semmit. szerintem nem is írok, a szavak úgyis annyira szegények, hogy rengeteg kell belőlük, ha az ember azt akarja, hogy értsék, mit érez.

Ma kora hajnalban arra ébredtem, hogy egy hatalmas krokodil mászik be a szobámba... Nagyon mocoroghattam, mert anyu szólt is, hogy nyugi, nem bánt, csak aludjak tovább. Reggelre kiderült, hogy csak felfújhatós és éppen nem volt neki máshol hely... ezt persze én nem hiszem, mert nagyon gonosz fejjel néz rám. Be is húztam a lábamat a takaró alá, le ne harapja..

Vége, ennek örömére nagyon jót és nyugodtan aludtam délután. Csak nagyon halkan mondom, de szerintem ez az év végülis összességében jó volt. Illetve én jól éreztem magam benne... Már nem is akarok emlékezni arra, hogy tavaly augusztus végén mekkora hisztim volt, hogy át akarok menni budakalászra vagy bpre gimibe, mert még két év ugyanitt elképesztően unalmas lesz. Tévedtem. Azért az iskolának talán jobb lett volna, ha ez az év is olyan, mint a többi... Már csak egyetlenegy van hátra, a tizenhárom balszerencsés szám. Attól félek/abban reménykedem, hogy nagyon hamar vége lesz és vár majd az, ami világ és élet és odakint. Most nagyon fúj a szél, és arra gondolok, hogy mi lenne, ha én lennék Dorothy. (Őt persze igazából nem szerettem, csak a Totókutyát, a madárijesztőt, a bádogembert, a gyáva oroszlánt és az északi boszorkányt. Ózt sem szerettem, hazudós és okoskodó.) Azért az ő helyében maradnék Smaragdvárosban a barátaimmal... Ghymes - Smaragdváros

Maf: ha most elmennék aludni akkor az lenne, hogy jajj, nem tudnék mert nem tanultam meg ma egy tételt se erchegyia: ehh infó? :S Maf: ja most a hálózatok jönnek, még nincs is kidolgozva erchegyia: húha az egy nagyon jó téma kedvencem csak hosszú vagyis én hosszúra venném :) Maf: megkapod ajándékba kidolgozhatod nekem sőt, le is felelhetsz :) cserélünk? bemegyek helyetted magyarra... erchegyia: oké! és milyen szép lenne a világ, mindenki azt csinálná, amihez ért. update: erchegyia: ehhez a posthoz tölts még egy kispál számot 0 óra kettő perc...

gyönyörű rendet raktam a szobámban, már csak néhány kupac könyvnek nincs helye, de azok sem a padlón vannak, hanem a szekrényen. a fejemben épp ilyen szép rendet sikerült, már csak pár dolog van, amit nem tudok hova rakni, de ezeket inkább eldugtam mélyre, majd ráérek velük később foglalkozni. tudom, freudizmus, mint az édesannában, a tudat legaljára és a szőnyeg alá söprögetett dolgok akár robbanhatnak is. (most nagyon profi vagyok édesannából, átnéztem az érettségi miatt. mármint másé miatt.) Kispál - Utolsó agy

nagyon rendes volt a doktornéni. mondjuk azt még szokni kell, hogy amíg végig nem futja a papírjaimat, tegez, aztán azt mondja, hogy oh, maga már 18 éves. kell mennem CTre, pont akkor, amikor elvileg balcsin leszek, de onnan haza lehet jönni hamarabb, meg kontrollra is, amikor elvileg volton, de arra már megvan a jegy, azt nem lehet variálni, inkább kérünk másik időpontot. kaptam gyógyszert, napi 3 tabletta, reggel még ott lesz mellé az antiallergikum is. ez azért tökjó, mert a gyógyszerek mellé enni kell, így nem csinálhatom meg, hogy nem reggelizem. most azért mégis jó az évvége, mert arra hivatkozva, hogy jó lesz a bizim, mentünk anyuval vásárolni. bementünk ketten egy fülkébe és felpróbáltuk ugyanazokat a ruhákat. ez egyébként nálam maximum 20 percig megy és nem vagyok hajlandó kettőnél több pólót felpróbálni (azt a kettőt meg is kaptam), utána elegem lesz az egészből. a vásárlás is olyan dolog, ami frusztrálni tud. szeretem, ha van szép új ruhám, csak ne nekem kelljen elmenni megv...

ide az jönne, hogy haragszom magamra, de már egészen múlóban van anélkül, hogy a fejem a szekrénnyel találkozott volna. bár tervben volt, de akkor minek vettem be algopyrint. ide az, hogy tulajdonképpen felesleges haragudni. és az infóra sem kell tanulni, mert azt ugyanúgy el fogom rontani, mint ahogy tavaly a német szóbelit rengeteg tanulás után (ha jól emlékszem, nem igazán voltam hajlandó megszólalni), meg ma a magyart. viszont ettől függetlenül a mai szecesszió jó volt, nagyon féltem tőle, de kellemesen csalódtam a diákokban. simán ment minden, ügyesek voltunk. meg az igazgatóiba is lassan többet járok, mint órára, milyen már ez is, szerintem eddig sosem hívatott senki, mindig magamtól mentem. azt még mindig nem szeretem, ha hazudnak nekem, de Abszurdisztánban lassan teljesen megszokottá válik. holnap neurológia. még nem tudom, hogy megemlítsem-e, hogy enyhe alvászavarban szenvedek. szerintem az annak minősül, hogy háromnegyed egyig olvasok, aztán fél kettőtől infót tanulok, átvet...

azon gondolkodom, hogy mi történik akkor, ha az abszurd lesz a mindennapos.

a mai nap tényleg tökjól indult, már amennyiben indulhat valami tökjól három óra alvással. mert úgysem bírom ki, hogy semmit se olvassak. (mondjuk egész sokáig bírtam, tényleg, és most is csak nagyon keveset, meg inkább a Tücsökzenét, mert arról úgyis tanulunk). aztán jött a levélolvasás, a biosztanulás, meg ötöst is kaptam, ami ugye jó. de holnap fizika és remélem, túl leszek végre a magyaron, mert már csak felejtek. legyen már nyár, már nagyon nem tudok aludni se nappal, se éjjel, ami elmenne, ha nem kellene komolyabb agyi tevékenységet kifejtenem, de ki kell és sokminden múlik rajta. jajj, infó. de van cseresznyém, ami jó.

ez egy kifejezetten pocsék nap, egyáltalán nem tetszik. az lenne a legjobb, ha minél hamarabb vége lenne, a holnapi biztosan jobb lesz, igazából az remélem, hogy levélolvasással fog kezdődni. a keddek egyébként mindig jobbak, mint a hétfők. a jó az volt benne, hogy jöttünk haza Anettel és sütött a nap és esett az eső, meleg is volt és megáztunk, illetve ő csak néha, mert volt esernyője. de kedve neki sem volt használni. meg az is jó, hogy van VOLTra jegyem és jöhet velem a Hugi balcsira, különben nem vinné senki sehova egész nyáron. és az is, hogy sok túrórudi van itthon. ami például nem jó az az, hogy széttört a kezemben a túrórudim, aztán itthon még kettő, most nem merek enni még egyet. az sem jó, hogy a változatosság kedvéért komoly szakmai vitám volt Ádámmal, de végülis született kompromisszum. meg az sem, hogy annyira komolyan vettem a magyartanulást, hogy én ma felelni akartam és második óra után jöttem rá, hogy nincs is magyarunk, tiszta trauma volt. néztünk elefántot, az végüli...

szép ez az eső, én szeretem. meg ha dörög az ég és villámlik, azt is nagyon. meg ha kopog az ablakon, biztosan be akar jönni, nem tudja, hogy kint sokkal jobb, én is kimennék, ha szabadna, de még van néhány magyartétel... Hugi szerint ha esik, akkor barna a világ, le is festette nekem, barna virágokat és barna fákat, barna esőt fölé... szerinte most ilyen idő van, szerintem inkább szürke és zöld... kicsit azért mégis kimentem megázni, szeretem a nyári esőt, finom illata van, benne van a fű meg a virág, tehát a föld, de benne van az ég is, mert ugye onnan jön... talán semmi sem olyan tiszta, mint ezek a záporok, zivatarok, zuhék. azért szerintem negyven nap alatt még én is megunnám. nem lenne jó megázni renden, meg volton, meg a balcsin, meg a tiszán.

mostanában sokszor álmodom születéssel meg halállal is, gyakran egy álmon belül. mindig kisfiú születik. remélem, ez mind csupa jót jelent és semmi baj nem lesz apáéknál a kismanóval. az a nagyon lol, ha mondom anyának, hogy születéssel álmodtam, és mondja, hogy ő is. meg olyan is volt egyébként, hogy mindketten meztelenek voltunk álmunkban, ez úgy derült ki, hogy megkérdeztem, hogy mit jelent és hogy vajon nagyon erkölcstelen-e. ma azt álmodtam, hogy mindenképpen amerikába akarok menni, de annyira nagyon, hogy felszöktem valami nagy és rózsaszín tengerjáró gumihajóra. a hajó elsüllyedt, mi partra úsztunk, ott pedig végig kellett néznem, amint emo fiúk csókolóznak. aztán szerintem kijutottam amerikába, de rájöttem, hogy nem is olyan jó és haza akartam jönni, de nem engedtek, bezártak a boszorkány kastélyába, ami egy szép, budai körfolyosós bérház volt. próbáltam én szökni a banya elől, de nem emlékszem, hogy hazajutottam-e. meg olyat is álmodtam, hogy voltunk kint piacon a tesókkal, de...

Ezzel kapcsolatban. Gögce: és miaz a nyerges? hol van? Maf: olyan nincs nem is találkoztam senki olyannal, akit ismernél helytől és egyéb ismeretlen elemektől elvonatkoztatva azért mondhatom? Gögce: mondd :) mindentmondj úgyse ismerek nyergesieket közömbösek (azér mondjad ám!) Maf: hmmm, kicsit beszélgettem egyébként Dvel is, de semmi különös Gögce: ki aza D? Maf: hát őt te nem ismered :) Gögce: hát nemám de mit mondott és holapicsába van egyébként? Maf: nem tudom, tényleg, eszembe sem jutott megkérdezni pedig feltűnt, hogy nem látom Gögce: te is lol vagy pedig te még ismered is Maf: mondjuk én annyira nem figyelem Gögce: énse kiaz? Egyébként rájöttem, hogy hogy fogom feldolgozni azt a hiányt, amit az fog okozni, hogy az altergyerek ma éjjel kettőkor tuti nem fog nekem levelet írni, amit majd reggel olvashatnék kávé helyett. Elolvasom újra amit ma kaptam, ha okosabb lettem volna, beosztottam volna.

a perifériák és a hálózatok között átjött a Hugi, hogy unatkozik, és ugye én vagyok az elsőszámú ötlettára. beáldoztam a fonalaimat, kötöztünk belőle babát, a többit meg ragaszthatja papírra. (én pulit szoktam magamnak csinálni kulcstartónak. mások szerint az csak egy pompom, de én tudom, hogy nem.) ma már vasaltunk mintát reszelt zsírkrétából, meg előkészítettem a festést, meg vigyázok a ragasztásnál meg ilyenek. neki rossz, mert legkisebb, a fiúk apánál vannak és nem mehet ki biciklizni az eső miatt. unalmában gombászati szakkönyvet olvasott és ki akar menni velem gombát szedni és spóralenyomatot készíteni. és most ráadásként kifestettük egymás körmét, az övét rózsaszínre, nekem pedig mindet másmilyenre. félelmetes, mikre rá tud venni ez a gyerek, majd holnap lemosom, neki is persze, csak addig ne találkozzak senkivel. csak tudnám, miért van itt az apja, ha nem azért, hogy vele foglalkozzon. (na nem mintha nekem teher lenne vagy ilyesmi, elvagyok a gyerekkel, de mégis). velünk mindi...

az asztalomon sorakozó kakaósbögrék száma egyenes arányosságban áll a fáradtságommal, így fordított arányosságban az alvással/pihenéssel töltött órákkal. a padlón a tankönyvkupacok száma fordított arányosságban áll a maradék napok mennyiségével (és azzal, hogy mennyire van még tele a 304-es szekrény). az asztalomról én nem csinálok fényképet, mint a Göge, de ha ide akarok jönni a notival, akkor komoly háborút kell vívnom a cuccaimmal egy akkora területért, amekkorán elfér. majd nyáron rendet rakok kívül is meg belül is, addig pedig tanulok még egy kicsit.

Ha itthon maradok tanulni, akkor lelkifurdalásom lett volna. Mert akkor Barátnő teljesen jogosan mondhatná, hogy mindenre/mindenkire van időm, csak rá nem. Elmentem és végig lelkifurdalásom volt, mert bizony még rengeteg megtanulandó, de kidolgozott infó- és rengeteg kidolgozatlan, de végülis már tudott magyartétel van. De azért nem bántam meg. Persze Nyergesre nem szeretek menni, tele van az egész olyanokkal, akiket ismerek zenekarból, meg nyergesi istvánosokkal is, és én ugye nem szeretek olyan helyre menni, ahol ismernek, sőt. De például Liliékkel találkozni jó volt, ki is kísértek minket a buszhoz, nem találtunk volna vissza nélkülük a sötétben Volt mezítlábas füvönpörgés, domboldalon láblógatás, egész kicsi tánc, Club Era koncert, gyömbér tonic helyett. Meg azt egyébként még meg kell tanulnom, hogy véleményt alkotni igenis szabad, megítélni nem. A kettő között ott a különbség, de azért még keresem. Ide nem kérek kommentet.

Rájöttem, hogy miért kelek egész héten öt óra környékén. Keleti fekvésű a szobám és nem elég sötét a függönyöm. (Meg persze ezek a madarak, olyan szimfónia van reggelente, hogy bármelyik zeneszerző megirigyellhetné...) Ez mondjuk mindig így volt amióta itt lakunk, csak eddig mindig visszaaludtam. Most a szétkattant bioritmusom teljesen természetesnek veszi, hogy cirka négy és fél óra alvás után visszavonhatatlanul felkeltsen, akár csörög az óra, akár nem. Még szerencse, hogy annak ellenére, hogy inkább későnfekvős vagyok, szeretek korán kelni is, mert akkor csak én létezek meg a világ és ebbe jó szokott lenni belegondolni. Sőt, lehet, hogy a világ se, szerintem Babits is kora hajnalban volt szubjektív idealista, ilyenkor simán belefér, hogy "már azt hiszem, nincs rajtam kívül semmi." Rá kéne vennem magam, hogy ezeket a reggeleket is kihasználjam infótanulásra... Egyébként jé, megszűnt a dokk.hu, ahol kortárs verseket lehetett olvasgatni. Már pár napja az volt kiírva, hogy a d...

Jó szó ez a mustra. Megjött a Szigetes sajtóanyag (ma volt nekik sajtótájékoztatójuk, de a matekdoga fontosabb volt). Nagyon jó program lesz, el sem kezdem sorolni, nagyon nagy nevek, csak az a 30.000 nemottalvósra sok. Szóval Szigetre csak jó lenne, ha másért nem is, akkor a Les Touffes Kretiennes meg a R.E.M. miatt, akik ki tudja, mikor járnak erre (Mo.-n) megint. Helyette ha minden jól megy és apa vesz nekem jegyet, akkor megyünk VOLTra, az a program is kifejezetten jó. Manu Chao mindenképp, URH, akik kábé születésem óta nem koncerteztek, Goran Bregovichra mondják, hogy jó, Quimby, Kispál, talán Kiscsillag, de az kihagyható, PUF, KFT, 30y, Magna Cum Laude, Hobó, Harcsa Veronika, Frenk, Vad Fruttik, Péterfy Bori, Kistehén tánczenekar, Mystery Gang, Takáts Tamás satöbbi. Jó lenne, sátorozós, ismerkedős, éjjelfennmaradós, nyár. Csak még el kell jutni odáig.

Ha 90% fölött lesz (marad) az infó, akkor jutalmul megnézem az Argót, a teljes Paradise Kisst (azt még meg kell szerezni valahonnan, felirat már a 11. részig van) és a 10 perc trombita - 10 perc csellót. Hogy 90% fölött legyen az infó, egészen eltiltottam magam az olvasástól (nyilván nem tartom be, de lényegesen csökkentettem a napi mennyiséget), a délutáni alvástól (kávé-kávé-kávé), és a blogolástól is el fogom. Egyébként amikor lefeküdtem, a fixpontos ábrázolásra gondoltam. Amikor felkeltem, akkor is. És napközben is néha eszembe jutott, hogy vajon értem-e még. ( Joel magyarázta.) Reggel matekból írtunk, szerintem ezen borul vagy áll az ötösöm (de nem biztos, van egy elég csúnya jegyem matekból), kedden bioszból az ötösért (az komolyan kell nekem?), magyarból meg muszáj lesz ötösre felelni tételekből, mert milyen ciki lenne elrontani a színötösömet az utolsó héten. Nem mintha számítana valamit, na de mégis.

Sikerült kompromisszumot kötnöm a nagy fotós erchegyiaval, aki mindenhová cipeli magával azt a dögöt és még használja is. Te Is fesztiválon pl lekapta azt a jelenetet, amikor éppen megfosztanának fülbevalómtól. A Fotós ragaszkodik a kép iwiwes publikációjához, én ellenzem, jön hát ide, ez a kompromisszum (annyira talán nem rossz, kicsit ijesztő fejem van rajta, de nem lehetek mindenhol gyönyörű ugye).

A külön gépek külön előnye, hogy tudok különszobában játszani az öcsémmel. Talán egyszer hagyni kéne nyerni, hadd örüljön. Neurológián vártam sokat, átküldtek agyérsebészetre, vártam, visszaküldtek neurológiára, vártam. Rendelőben nem voltam, orvos nem látott, de kaptam másik időpontot jövő csütörtökre. Legalább tudtam tanulni irodalomra, már amikor nem kiabáltak a bácsik.

Eötvösös sorstáraink ügyében tegnap végleges(?) döntés született. Kavartak ott is rendesen, leírtam szépen összefoglalva Alterbe . Bár (egyelőre) nem kerültek egyházi fenntartásba, nem csodálom, hogy nem elégedettek - ha tényleg csak anyagi okok állnak a háttérben, mi baj az iskola saját alapítványával? Amíg nem jártunk Ádámmal Tatán, komolyan azt hittük, hogy azért ott és Komáromban kezdenek rendbe jönni a dolgok. De Komárom hiába venné át minden iskoláját, nem engedik neki. Vajon itt mi állhat a háttérben? Tényleg érik már a közös tüntetés...

nem akarok holnap elmenni vizsgálatra. nyilván nem találnak semmit, hülyeség is elmennem, csak ugye van az a beutaló, meg ha már elkezdtem ezt a kivizsgálósdit, jó lenne végigcsinálni. neurológián még nem voltam (csak a gyerekklinikán pár éve), és nem akarom, hogy a fejemben turkáljanak. illetve nem tudom, hogy turkálnak-e, remélem, hogy nem szoktak ilyet.

Hajjaj. Szereztem végre én is a legújabb esztergomi kiadványból. Meghatározása szerint konzervatív, polgári kétheti magazin. De vajon polgárinak lehet-e nevezni azt, amiben a közszereplőkön és egy kitalált néven kívül csak az én nevem szerepel (vers fölött, hibásan)? A névtelenség legfeljebb egy szamizdat kiadványnál elfogadható - egy igényes külsejű, önmagát polgárinak kikiáltó kiadványnál semmiképp. Ugyancsak a polgári jelleget csökkenti a számtalan helyesírási, stilisztikai hiba - kár érte, egy egyszerű korrektúra elkerülhetővé tette volna ezt a problémát. Így ez kissé igénytelennek hat. Maga a cél egyébként jó, persze, de nem így kellett volna. Máshogy. Neveket felvállalva, az igényes (és szemmel láthatólag igen sokba került külsőt) igényes tartalommal megtöltve. De vajon ezt a kritikát kinek kell eljuttatni? (Jelenleg a verseimen meg úgy az egész blogon CC licensz van, nevezd meg - ne add el- ne változtasd , egyébként kérdés nélkül is vihető. Most a megnevezéstől igazából szívese...

Elkezdtem pánikolni a felvételi miatt (így egy évvel korábban szerintem is sok értelme van). Szóval felvi.hu, pontkalkulátor. Ha idén is és jövőre is ötös leszek az érettségi tárgyakból (matekon kívül valószínű, azt meg még javíthatom), megírom jövőre a magyar emeltet 70%-osra, a töri és a matek legrosszabb esetben is 90% (na, ne kiabáljuk el), van egy német közép, ami 91% és ha nem rontom le a szóbelin az infót, akkor az is 90% fölött lesz (most 92). Van egy német nyelvvizsga, az 35 pont, jövőre kell még franciából vagy latinból (csak akkor ahhoz meg is kell tanulni), az együtt 50, meg lesz ugye 40 pont az emelt miatt, tehát a 80 plusz meglesz. De ez még akkor is csak 428 pont. Akinek 480 pontja van, mesélje már el, hogy hogyan csinálta, nem hiszem el, hogy csupa 100%os érettségije van, mert olyan nincs .

Az a baj ezzel a szóbelire tanulással, ami majd a magyar tételek kidolgozásánál is problémát fog okozni: eléggé érdekel a téma ahhoz, hogy kellőképp utánajárjak. Pláne, ha a téma a kommunikáció. Ez például igazán érdekes, tömegkommunikáció, manipuláció. Csak van benne egy csomó ismeretlen szó, kell mellé az idegenszavakat és az eredetenemismeretlent használni...

hazajöttem. most még az a legnagyobb problémám, hogy a francia leveleket most írjam-e meg és később feküdjek, vagy korábban keljek fel és menjek-e most aludni. a változatosság kedvéért megint elszámítottam magam így hétvégeügyileg... ami jó volt, nem feltétlenül sorrendben: szép (piros) színem lett, az eperszedés, gyerekszigetezés, gyerekvigyázás az omszkynál azért hatásos volt... kaptam narancssárga bikinit :) sajnosbatár a te is fesztiválon , kiscsillag, ami determinálja az altergyereket , legközelebb ha megyek kiscsillagra, fel is hívom előtte, hogy ott lesz-e. persze megéreztem már előre, de azért annyira előre nem, hogy még fésülködjek is indulás előtt erchegyia, batár, metró :))), parlament, ilyesmi. a tesókkal lenni, az is jó volt. két nap alatt négyen kérdezték meg, hogy hogy is van ez a tesóimmal. háromszor elmondtam, egyszer nem, mert szólt éppen a batár :) le is írom inkább, akkor nem kérdezik meg még sokszor. vagyok én meg a két öcsém (Barnabás, Bónis) anyutól és aputól. a...