az ágy-vágy rím annyira kézenfekvő és pofátlanul banális, hogy egy ilyen versnél sokkal többet mondana az, ha nem írnék le semmit. szerintem nem is írok, a szavak úgyis annyira szegények, hogy rengeteg kell belőlük, ha az ember azt akarja, hogy értsék, mit érez.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
de miétr ne lehetne használni a vágy szót? nincs tiltott szó.
többit majd talkon.