2008 június

42. Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei

Nem idézek, mert nincs mit: az egész gyönyörű. Már írtam róla, és nem igazán lehet tovább fokozni, ezért nem is próbálkozom vele, az én szavaim szegényesek ehhez képest.

(De ha nagy leszek, szívesen lennék én is Simone de Beauvoir.)

41. Babits Mihály: A gólyakalifa

A könyvek látása csodálatos érzéseket keltett bennem. Elfeledett élvezetek homályos utóízei voltak ezek az érzések, és elkeseredés azon, hogy ezeket az élvezeteket még csak emlékemben sem tudom igazán felidézni. Egy tág világot sejtettem bután az üveg és a betűk mögött, az én igazi világomat, amelybe most nem tudok visszatérni. Úgy ácsorogtam a fényes, vastag üvegű kirakatok előtt, mint a dongó dong egyre az ablaküvegnél, és nekicsapódik százszor is, mégis át akar törni rajta, akarja a lehetetlent, mert vonzza a fény, mely az üveg mögül árad.

Szerintem most nem merek elaludni. Szerintem ez a regény gyönyörű, borzongató, különös, elgondolkodtató, mesés. Szerintem nem értem egészen, el szeretném olvasni újra és újra és újra, amíg rá nem jövök, hogy ki a másik, hogy egy testben két lélek, vagyis két testben, de ez benne van, s mégis valóságos... Szerintem Babits annyira szépen használja a nyelvet, hogy néha úgy megakad rajta az ember szeme és hangosan kell olvasni, lassan, ízlelgetve. Szerintem szeretni fogom Babits többi regényét is.

40. Vercors: A tenger csendje - Amerre a szél fúj - Sylva (kisregények)

...egyedül az emberi faj van tudatában annak, hogy a halál mindnyájunk közös sorsa, és egyedül ismeri a nevetést, mint valami mentsvárat. (...) A nevetésben, a mulatságosban pillanatnyi haladékot keresünk, állapotunk szerves elfeledését egy percre: egy szempillantásig, amíg nevetés ráz minket, halhatatlanok vagyunk.

Eleve különleges, hogy valakinek csak egy neve van (tudom, álnév)... az is, hogy ő írta az alberik-ulrik-ludovikos mesét, ami megvan valahol egy széthallgatott bakeliten... az is különleges, hogy a magyar wiki semmitdesemmit nem ír róla... és ha emellett még francia is, rossz már igazán nem lehet.

Nem csalódtam. Vercors gyönyörűen mesél a háborúról, a barátságról, a leánnyá vált rókáról, a szerelemről, nyomorról, kábítószerről, csendről. Ezek mind olyan mesék voltak, amiknek nem vártam a végét...

39. Berg Judit: Rumini

Aranyos, néhány bájos nyelvi leleménnyel, de semmi különös. A Huginak nem tetszett, lecsaptam rá én. Nem csodálom...