a nagycsaládról
azok mondják, hogy fogy a magyar, akik maguk nem akarnak gyereket vállalni, vagy csak egyet, mert egy gyerekkel már reprodukálták önmagukat, miért pont ők szüljenek, szüljön más, nekik karrier kell. na persze, két gyerek kell ahhoz, hogy stagnáljon a népesség.
ugyanezek azt kérdik, hogy miért csinálnak sok gyereket, ha eltartani nem tudják, meg egyébként is, biztos csak a családi pótlék miatt, lusták, menjenek inkább dolgozni. nem látják, hogy mennyit számít a családi háttér. mi heten vagyunk, mint a gonoszok, és ezért meg sem fordul a fejemben, hogy majd háromnál kevesebb gyerekem legyen. egykének lenni totál uncsi lehet. néha persze irigylem a szép, tiszta, rendes, csöndes lakásokat, de igazából általában sokkal jobb többen lenni, mint kevesen.
most például az van, hogy lemondtuk a tévét, mert mindenki mindig meggárgyult tőle, és most minden nap bejön a Kicsi, hogy találjam ki, hogy mit csináljon, én pedig kénytelen vagyok bevetni minden kreativitásom. de igazából jó.
Megjegyzések
erre nehéz is lenne magyarázatot találni, felelősségteljes szülő korlátai függvényében vállal gyermeket és nem csinálja mint a gép, aztán megy segélyért és visít meg tüntet, ha nem kap. (a jobboldali politika mintacsaládja az egyébként, ahol több a gyerek, mint a pénz. és akkor lehet gyurcsánytakarodózni, mert kevés a csépé.)
mennyit számít a családi háttér
a családi háttér gyermekszámtól függ? a 'börtönbenülő apuka - nemdolgozó anyuka hét gyerekkel' netán jobb kiindulópont, mint az 'üzletember apuka - menedszer anyuka egy gyerekkel'?
egykének lenni totál uncsi lehet
tájékoztatnálak: nem az. az tény, hogy önmagunk szórakoztatása lényegesen több kreativitást igényel, mint ha nyolcan lennénk, de én egykeként is rendkívül boldog gyermekkort tudhatok magaménak. és egy pillanatra sem éreztem, hogy jobb lenne most ketten vagy többen...
a post csupán a nagycsaládosok általános negatív megítélése ellen foglalt úgy-ahogy állást.
talán mások is hasonlóan gondolkodnak, és akkor nem fogyunk el :)