Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
Nap: én nem lehetek ilyen szigorú, mert utálni fognak a tanítványaim a gimiben. velük csak ezerszer íratom majd le :P
a fáradság-fáradtság, szível-szívlel viszont mást jelent.
Most bezzeg elsőre kiszúrtam, mire célozták XD (azt hiszem, a "Megkíméllek a fáradságtól" a kérdéses mondat)
c: a fáradság maga a tevékenység, a fáradtság pedig az állapot, amibe kerülsz
Üdv: Sebi ^^
elég, ha kopipészteled :D
Úgyis lehet :)
szível=kedvel, (meg)szívlel=megfogad
Az én kedvencem az egyelőre - egyenlőre.
Sebi: azért szeretünk :-)
aszfaltpösti-e vagyok?
egyszer azt hallottam, amikor az alázatost keverték a megalázással és ilyen bibliai dolgokat magyaráztak, hogy miért jó ha valaki meg van alázva mert Jézus is alázatos volt. valami ilyesmit.
Jézus passziója (passió helyett).