körülbelül mostanra kapartam magam össze, ez mondjuk nem jelent semmit, de már csak egy szem fájdalomcsillapítóm van, azzal ki kéne bírni reggelig. azon gondolkodtam ma (már amennyire tudtam amellett gondolkodni, hogy egész álló nap szakadatlanul sajnálom magam), hogy azoknak milyen szívás ez az egész, akiknek nem is lehet gyerekük, és mégis ilyen durván fáj a hasuk havonta egyszer, hogy meg lehet tőle őrülni, és az ember legszívesebben mondjuk kuporogna egész nap a takaró alatt, szóval az azért dupla kitolás így az élettől, ezért most inkább másokat sajnálok, annak legalább nagyobb a társadalmi elfogadottsága. és akkor még szülni mennyire fájhat, jóég, bár még mindig nem hiszem el ezt a mesét, hogy az emberben elfér egy baba, és ki is fér onnan, a gólyás-sztori sokkal valószínűbbnek tűnik. a gólyásban eleve nincsenek olyan vicces szavak, mint a zigóta meg az amnionüreg, amik nyilvánvalóan csak ki vannak találva, nem úgy, mint a gólya, ami konkrétan létezik.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések