a húgomnak úgy volt fonva a haja, mint a lányoknak a Matulában, így megnéztük az Abigélt. (sokszor leállítva, magyarázatokkal, két napig tartott.) most láttam először úgy, hogy a történelmi részét is értettem (a hatosztályos gimi miatt nekem a 20. századi töri kimaradt nyolcadikban, ezért elég későn ismerkedtem meg vele), de ez a film mindig egyre jobban tetszik. csodálatos.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések