ma a változatosság kedvéért esik, hideg van, délelőtt meszeltem, elfogyott a mindenféle titkos helyre rakott csokim, röstlit kellett sütnöm (ami a legdurvább kaja, ami csak létezik, le kell reszelni hozzá egy csomó krumplit, benyomkodni őket a serpenyő aljára, aztán a forró serpenyőn egy tányérral megfordítani, és még csak nem is finom), úgyhogy amikor ezek után a nagyobbik kislány a hátamon ülve (egyébként puszta szeretetből) meg akart fojtani egy övvel, a kisebbik pedig mozgathatós fejű duplóállatokkal dobált, közben pedig hangosan üvöltöttek mindketten, akkor véletlenül elkiabáltam magam, hogy Csönd legyen!, a család pedig azóta is azt találgatja, milyen durva dolgot mondhattam ezen a különös nyelven. (egyébként csak a kisebbiknek szoktam magyarul énekelni, de neki is csak azért, mert németül csak azt tudom, hogy Die Sonne scheint ins Land hinein, meg hogy Guten Morgen, Sonnenschein, meg most már azt is, hogy Alli mini Äntli schwümmed ufem See.)
viszont rájöttem, hogy nagyon szeretek várat építeni legóból. nem is várat. palotát, kastélyt, schloss neuschwansteint!
viszont rájöttem, hogy nagyon szeretek várat építeni legóból. nem is várat. palotát, kastélyt, schloss neuschwansteint!
Megjegyzések
Hänchen Klein ging allein...?
én ettem valamit, amire azt mondták, hogy svájci specialitás, de sajnos 1. nem emlékszem a nevére 2. tele volt nyomva gépsonkával, étteremben rendelte nekem olyan, aki nem tudta, hogy nem eszem húst, és meg akart lepni valami finom svájci dologgal, így az első húsz percben sonkátlanítottam (nem akartam megbántani), és mire elkezdtem enni, már borzasztóan elegem volt abból a kajából,
de így is finom volt, szóval azért tudnak főzni, ha akarnak, ez a röstli valami ballépés.
(mire eljutottam a végére, nagy nehezen megtaláltam a neten: Alplermagronen)