miután teljes beleéléssel, hosszú és aprólékos munkával elefántot gyurmáztam a kétévesnek, aki erre boldogan kiáltott fel, hogy helikopter, megnyugodtam, hogy igen, a kézügyességem még a régi. (utána csináltam még egyet, amire azt mondta, hogy Schlange. mégiscsak lehet valami abban a kis hercegben. hosszan kiáltozta, hogy lange schlange, lange schlange. arról meg ne is beszéljünk, hogy dinoszaurusznak nézte a zsiráfot, de ez talán csak azért lehet, mert dinót egyszerűen gyakrabban lát.)
egyébként olyan idő van, hogy begyújtottunk, körbeültük az asztalt, és fokhagymás – cseresznyepálinkás fondüt ettünk. előtte viszont, amíg még nem volt ilyen idő, felpumpáltam Mona kerekeit, és mentem vele egy kört. szuper! mondjuk azt, ami a fékkaron van, és nem a bandázs, legszívesebben lekapargatnám róla, mert sajnos a körömpörköltre emlékeztet, és ezért nem akarom megfogni. ha sok pénzem lesz, ilyet veszek rá, nem tudom, titeket mennyire hoz lázba egy csodálatos, fehér bandázs és fékkargumi, de engem nagyon.)
Megjegyzések