ez egy rendkívül mozgalmas nap volt, pl. kellett vennem egy nadrágot, mert a másik teljesen szétszakadt, és éppen amikor már fel akartam adni, előtűnt a semmiből Macsek, mint valami törékeny, boldogtalan angyal, és hát nyilván olyan nadrágot választottunk nekem, amit egyedül fel sem próbáltam volna. meg valahogy véletlenül spamszerverré alakult a gmail fiókom, le is tiltották, meg minden, még a blogom is eltűnt állítólag, de sajnos csak három órát aludtam, hogy elkészüljek legalább a teendőim felével (beadandó + ZH-t is írtam), úgyhogy igazából ez sem hatott meg nagyon. este pedig megküzdöttünk az analitikus fákkal, és győztem.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések