ugye ott van a fejemben az olyan drága dolgok listája, amikkel meg fogom jutalmazni magam, ha rendesen dolgozom, tanulok, és összegyűlik rá a pénzem (a harmadik amúgy nem túl meglepő módon az előző kettőnek a függvénye), és ezen a listán hónapok óta a Kindle áll legelöl (annyira nagyon szeretnék kindlit, hogy azzal álmodok, meg minden), de minden alkalommal, amikor le kell kapargatnom a platniról az odaégett pirítóst, akkor valahogy megváltozik a sorrend.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
N