túrórudi

Azt álmodtam, hogy gyakorlatilag az egész világ azt a sárga kiscsibét üldözi, ami nálunk kint van (volt) a tanári asztalon. Voltak a kalózok, a rockerek, a szivárványharcosok, a sima, egyszerű falubeliek, meg még nagyon sokan. A fél álom a víz alatt játszódott, aholis egy vízalatti bevásárlóközpontban paniadam magyarázta, hogy milyen jó pulcsit vett 9000-ért, egy Eszter nevű csaj (nem tudom, ki volt) meg kölcsönadta a Nintendo DS-ét, mert ezen kommunikálva nem tudnak lehallgatni és ezért nagyon hasznos hadiidőben.
Persze Gergőék ki voltak akadva, hogy már minden libának DS-t osztogatnak.
Aztán továbbrabolták a kiscsibét, akkor mentem utána, metrón, a metrón ott ült a Lacibácsi, de csak hátulról láttam. Nem tudom, hogy lehet a metrón úgy ülni, hogy aki ott áll középen, valakit csak hátulról lásson, de neki sikerült. Nagyon hosszú álom volt, a vége az volt, hogy jöttek ki az emberek a gödörből, ahova beleestek, és nekem valaki mutogatta, hogy a Track Ball nevű hosszú (embermagasságú!) túrórudira rábízhatom nyugodtan a kiscsibét, mert ő tipikusan olyan ember, aki kívülről félelmetes, ráadásul nedves és fekete, de igazán finom.
Zárásként Track Ball belefűzte a kiscsibét a Béke Zászlajába, ő volt a sárga, és büszke volt erre a pozíciójára.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo