ma arra keltem, hogy elkaptam anyutól a torokfájást, de szerencsére tudok beszélni, aztán elütöttem véletlenül egy bácsit, aki kilépett elém a dugóban álló autók közül a bringasávra, de a bácsinak szerencsére kutya baja sem lett, nekem meg csak a jobb csuklóm lett csupa véraláfutás (mert azokat kerültem ki, akik a járdáról léptek ki elém, kedves gyalogosok, nézzetek körbe), aztán nyertem dialektológián egy Szuhogyi palóc tájszótárat, mert felismertem hét nyelvjárási sajátosságot egy szövegben. én amúgy mindig ilyen szuper dolgokat nyerek, a múltkor például egy nyelvtanári vizsgáztatói kurzust, ez már megközelíti a fa komposztládát, amit Barna nyert.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
Juli: jobban díjaznám, ha inkább ötöst adott volna :) de így is menő ^^
Tibi: de, abszolút értékelhető :)
Írjál mán valamit palócul.
ezt nézted mán? http://www.youtube.com/watch?v=20vRJQi-bDQ&feature=PlayList&p=61DAA8A35DD54FD3&playnext_from=PL&index=0&playnext=1
De azért volt közte egy Weöres drámák is, az mondjuk még beleillik az általam alkotott könyv-fogalomba :)