alapvetően ma úgy éreztem magam, mint egy rémült kismacska, akinek időnként visító négyévesek tépik a fülét meg a farkát, viszont néha kap tejecskét, és akkor boldog. néha kap. a falak közül mindig szöktem, itt nyitva van a kapu, úgy nehezebb kimenni. most pontosan a következő feladatra elegendő erőm van, semmi másnak nincs helye a tudatomban. nem baj, ha minden új probléma előtt sétálnom kell fél órát, legközelebb viszek magammal bátorságot, és fölfelé indulok. nem akarom ugyanezeket a köröket.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete ...
Megjegyzések