annyira rendes velem mostanában mindenki (elsősorban amúgy a szobatársam, akinek mindig van elég felesleges krémtúrója a hűtőben, és megbeszéltük, hogy ha nincs itt, akkor nem kell éhen halnom, hanem megehetem), hogy arra egyszerűen nincsenek szavak - nem értem, meg nem is érdemlem meg (főleg az ilyen rendes szobatársat, amikor velem együtt élni nem egy könnyű móka), de mindenesetre köszönöm, kialudtam magam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo