reggel rám kiabált a szomszéd lány (hogy "te meg ne félj már"), amiért az ajtón kilépve visszahőköltem a vadul csaholó kutyáitól. persze az igaz, hogy egyik kutya sem volt magasabb a térdemnél, na de ismerem én az ilyet. (nem félek minden alacsony kutyától, a spánielektől és a puliktól nem. valahogy mindig van valaki a házban, akinek spánielje van.) mostanában csak a háborúról olvasok. még akkor is, amikor nem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo