végre van időpontom fodrászhoz... ez azt jelenti, hogy el is kell mennem... ez azért különlegesen nagy dolog, mert csak szökőévente egyszer járok, egyrészt mert nem viselem el, ha valaki hozzáér a hajamhoz, másrészt meg mert félek a fodrászoktól is... de most már kezd bosszantani a pulikutya-feeling, annyira nem jó dolog nem látni semmit, meg állandóan belelóg mindenbe... kislányként mindig derékig érő hajat szerettem volna, mint az ovistársaimnak volt, de sosem lehetett, mert anyu megmondta, hogy ő nem fogja nekem fésülni és mindig lenyírta, mint az öcséimnek... így mindig gombafrizurám volt és utáltam nagyon, pedig így visszanézve a fényképeket, még jól is állt :)
kerek egy hetem van kitalálni, hogy mit szeretnék látni majd ha a tükörbe nézek... drukkoljatok, hogy ne legyen rossz napom, mert akkor fix, hogy levágatom :)
az a baj, hogy tarka a falam... pedig nagyon szép szobám lenne, csak ne állna abból az átrendezése, hogy különböző trükkökkel takargatom a különböző mintákat... mindezt azért, mert egyszer régesrégen nevelőapám nem pakolta le meszeléskor a könyvespolcot, én meg azóta igen... bár mondhatom azt is, hogy direkt olyan, tényleg, persze hogy direkt többszínű és a plakátok nem azért vannak ám fent, hogy eltakarják a lyukakat, hanem mert tetszenek :) tényleg tetszenek egyébként, nagyon remek plakátjaim vannak... le is fényképeztem az ajtóval szembeni falat, meg is mutatom mindjárt :)
az a baj, hogy mindig azt hiszem, hogy már meggyógyultam, de olyankor fáj a fejem és most nem tudom, hogy pszichésen fáj vagy nem pszichésen, de gyógyszert nem szedek rá, mert rászokok és akkor több kell és akkor majd még több és ezért nem... meg köhögni is köhögök még mindig, amit szintén nem tudok mire fogni, mert már por sincs meg meleg is van...
kerek egy hetem van kitalálni, hogy mit szeretnék látni majd ha a tükörbe nézek... drukkoljatok, hogy ne legyen rossz napom, mert akkor fix, hogy levágatom :)
az a baj, hogy tarka a falam... pedig nagyon szép szobám lenne, csak ne állna abból az átrendezése, hogy különböző trükkökkel takargatom a különböző mintákat... mindezt azért, mert egyszer régesrégen nevelőapám nem pakolta le meszeléskor a könyvespolcot, én meg azóta igen... bár mondhatom azt is, hogy direkt olyan, tényleg, persze hogy direkt többszínű és a plakátok nem azért vannak ám fent, hogy eltakarják a lyukakat, hanem mert tetszenek :) tényleg tetszenek egyébként, nagyon remek plakátjaim vannak... le is fényképeztem az ajtóval szembeni falat, meg is mutatom mindjárt :)
az a baj, hogy mindig azt hiszem, hogy már meggyógyultam, de olyankor fáj a fejem és most nem tudom, hogy pszichésen fáj vagy nem pszichésen, de gyógyszert nem szedek rá, mert rászokok és akkor több kell és akkor majd még több és ezért nem... meg köhögni is köhögök még mindig, amit szintén nem tudok mire fogni, mert már por sincs meg meleg is van...
miért van az, hogy a kedvenc gatyámat locsolom végig hipóval?
Megjegyzések