akáció.
ide az jönne, hogy haragszom magamra, de már egészen múlóban van anélkül, hogy a fejem a szekrénnyel találkozott volna. bár tervben volt, de akkor minek vettem be algopyrint.
ide az, hogy tulajdonképpen felesleges haragudni. és az infóra sem kell tanulni, mert azt ugyanúgy el fogom rontani, mint ahogy tavaly a német szóbelit rengeteg tanulás után (ha jól emlékszem, nem igazán voltam hajlandó megszólalni), meg ma a magyart.
viszont ettől függetlenül a mai szecesszió jó volt, nagyon féltem tőle, de kellemesen csalódtam a diákokban. simán ment minden, ügyesek voltunk.
meg az igazgatóiba is lassan többet járok, mint órára, milyen már ez is, szerintem eddig sosem hívatott senki, mindig magamtól mentem. azt még mindig nem szeretem, ha hazudnak nekem, de Abszurdisztánban lassan teljesen megszokottá válik.
holnap neurológia. még nem tudom, hogy megemlítsem-e, hogy enyhe alvászavarban szenvedek. szerintem az annak minősül, hogy háromnegyed egyig olvasok, aztán fél kettőtől infót tanulok, átvettem két tételt, aztán tornázok olyan háromig, mert az mindig szokott használni és akkor talán nem forglódok annyit. aztán úgy döntök, hogy most már semmi értelme nincs aludni, de megpróbálom megint. akkor azt álmodom, hogy valaki elmondta a KLnak, hogy mire készülünk és ő bezár minket az iskolába, ami úgy néz ki, mint a neurológia, lekapcsolja a lámpákat, sötét van és arról beszél, hogy gyerekek, ez mennyire demokráciátlan, csalódtam bennetek. az álom kifejezetten nem tetszik, inkább felébredek, utálom, hogy mostanában mindig bezárnak az álmaimban és nem tudok megszökni. így alvás helyett már hat óra környékén leveleket olvasok, meg Vercors életrajzot franciául.
mivel ez már a második ilyen éjjel, a reakcióim kezdenek kiszámíthatatlanok lenni, de sokkal aktívabb vagyok napközben, mintha aludnék is. nem, délután nem tudok.
valamiért nagyon feszült vagyok még mindig, pedig most már tényleg nincs okom és nem lenne szabad. majd tizennyolcadika után biztosan elmúlik, addig meg tanulok éjszakánként és megkérem a Gergőt, hogy nézzen rám úgy gyakran, ahogy GyP fog a szóbelin, hátha nem sokkol annyira, ha szokom.
ide az, hogy tulajdonképpen felesleges haragudni. és az infóra sem kell tanulni, mert azt ugyanúgy el fogom rontani, mint ahogy tavaly a német szóbelit rengeteg tanulás után (ha jól emlékszem, nem igazán voltam hajlandó megszólalni), meg ma a magyart.
viszont ettől függetlenül a mai szecesszió jó volt, nagyon féltem tőle, de kellemesen csalódtam a diákokban. simán ment minden, ügyesek voltunk.
meg az igazgatóiba is lassan többet járok, mint órára, milyen már ez is, szerintem eddig sosem hívatott senki, mindig magamtól mentem. azt még mindig nem szeretem, ha hazudnak nekem, de Abszurdisztánban lassan teljesen megszokottá válik.
holnap neurológia. még nem tudom, hogy megemlítsem-e, hogy enyhe alvászavarban szenvedek. szerintem az annak minősül, hogy háromnegyed egyig olvasok, aztán fél kettőtől infót tanulok, átvettem két tételt, aztán tornázok olyan háromig, mert az mindig szokott használni és akkor talán nem forglódok annyit. aztán úgy döntök, hogy most már semmi értelme nincs aludni, de megpróbálom megint. akkor azt álmodom, hogy valaki elmondta a KLnak, hogy mire készülünk és ő bezár minket az iskolába, ami úgy néz ki, mint a neurológia, lekapcsolja a lámpákat, sötét van és arról beszél, hogy gyerekek, ez mennyire demokráciátlan, csalódtam bennetek. az álom kifejezetten nem tetszik, inkább felébredek, utálom, hogy mostanában mindig bezárnak az álmaimban és nem tudok megszökni. így alvás helyett már hat óra környékén leveleket olvasok, meg Vercors életrajzot franciául.
mivel ez már a második ilyen éjjel, a reakcióim kezdenek kiszámíthatatlanok lenni, de sokkal aktívabb vagyok napközben, mintha aludnék is. nem, délután nem tudok.
valamiért nagyon feszült vagyok még mindig, pedig most már tényleg nincs okom és nem lenne szabad. majd tizennyolcadika után biztosan elmúlik, addig meg tanulok éjszakánként és megkérem a Gergőt, hogy nézzen rám úgy gyakran, ahogy GyP fog a szóbelin, hátha nem sokkol annyira, ha szokom.
Megjegyzések
GyP meg nem is olyan félelmetes.:))