koránkelés

Rájöttem, hogy miért kelek egész héten öt óra környékén. Keleti fekvésű a szobám és nem elég sötét a függönyöm. (Meg persze ezek a madarak, olyan szimfónia van reggelente, hogy bármelyik zeneszerző megirigyellhetné...) Ez mondjuk mindig így volt amióta itt lakunk, csak eddig mindig visszaaludtam. Most a szétkattant bioritmusom teljesen természetesnek veszi, hogy cirka négy és fél óra alvás után visszavonhatatlanul felkeltsen, akár csörög az óra, akár nem.

Még szerencse, hogy annak ellenére, hogy inkább későnfekvős vagyok, szeretek korán kelni is, mert akkor csak én létezek meg a világ és ebbe jó szokott lenni belegondolni. Sőt, lehet, hogy a világ se, szerintem Babits is kora hajnalban volt szubjektív idealista, ilyenkor simán belefér, hogy "már azt hiszem, nincs rajtam kívül semmi."

Rá kéne vennem magam, hogy ezeket a reggeleket is kihasználjam infótanulásra...

Egyébként jé, megszűnt a dokk.hu, ahol kortárs verseket lehetett olvasgatni. Már pár napja az volt kiírva, hogy a dokk többé nem mutat verseket, most meg egyenesen átirányít a cím a PIM honlapján belül egy nagyon jónak hangzó rockzenei felolvasóestre (30y - Jónás Tamás). Utóbbinak csak pár versét olvastam, de tetszik...