az előnye annak, hogy délután aludtam majdnem négy órát, az, hogy nem üveges szemekkel bámultam egész délután a semmibe, hanem például ajándékot csináltam, mert az jó dolog. a hátránya, hogy most (3/4 12) nem vagyok álmos, de ez igazából nem is hátrány, mert így tudok tanulni franciát, persze nem jó az, hogy mindig a nyelvet hagyom utoljára, de ezt már általánosban is így csináltam. aztán persze holnap megint fáradt leszek és megint alszom délután, ez ilyen ördögi kör. utálom.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések