tanszaki
ezen lehet leginkább érzékelni az idő múlását, hogy kilenc év, az igazgató más, a zongorakísérő más, a tanár más, a gyerekek mások, de a terem ugyanaz, a darabok ugyanazok, minden évben ugyanakkor érnek el a hekes meg az elsős meg a másodikos furulyások ugyanoda, minden évben ugyanazt játsszák a trombitások a trompetenschule I. vagy II. kötetéből (idén csak egy trombitás volt, aki egyébként a Gabi barátjának az öccse, kicsi a világ), aztán már mi jövünk végre, nagyok, Bea is pozannal, a mogyorósi kamarások, tátról egyedül vagyok rezes, irigykedek kicsit.
Megjegyzések
Én úgy voltam vele tavaly, hogy a tavaszi tanszakin abbahagyom, de aztán játszottam még az ilyen-olyan koncerteken, záróvizsgán, mindenfélén, még érettségik után is. Az utolsó fél évben többet, mint addig egy-egy év alatt. Nem bántam meg. ;)
Amikor a tanszakin a darabok ugyanazok, csak az arcok mások a hangszer másik oldalán :) Kicsit hiányzik...