mostanában a koreai himnuszra szoktam bőgni éjfélkor. (ez igaz, csak nem éjfélkor, nem erre és nem bőgni.)
viszont túl vagyok életem első konferenciaelőadásán (zseniális voltam, fogtam a hatoldalas szöveget, és fel sem nézve végigolvastam, azt hiszem, hogy ezt még gyakorolni kell), a szekcióvezető azt mondta, hogy igen, ebben a témában nem igazán lehet újat mondani, ez sajnos nekem sem sikerült. ennek ellenére közepesen elégedett vagyok magammal, úgyhogy ha véletlenül nem tudok felkelni reggel, és nem tudok elmenni arra a képzésre, ami nagyon menő, és nagyon menő helyen lesz, és nagyon el szeretnék menni, de ha véletlenül nem tudok, akkor vehetek magamnak egy cipőt.
egyébként szumma szummárum: minden boldogságos, csak sajnos holnap este a barátaim jelentős része randizni fog. ezt még valahogy fel kell dolgoznom érzelmileg.
Megjegyzések