a 21.000 forintos villanyszámla nyomában címmel szeretnék nagyregényt írni. most minden éjfélkor fel kell írni, mennyit ment előre a villanyóra. (meg azt is felírom, hogy bekapcsoltuk-e a villanytűzhelyt, meg ilyesmi, persze ha szerzek minicsavarhúzót a fogyasztásmérő elemtartójához, akkor már sokkal egyszerűbb lesz kiszűrni, melyik húszéves háztartási gép eszik ilyen iszonyúan sokat. én a hűtőre gyanakszom, öregebb, mint én, de lehet, hogy csak arról van szó, hogy a hűtővel szemben megmaradt az utálatom a takarítás óta. soha nem láttam még olyan hűtőt, ami ennyire rosszul használható lenne, mint a mienk.) úgyhogy mostanában minden éjfélkor kidugom a kezem az ajtó kikukucskáló ablakán, addig kalimpálok, amíg fel nem kapcsol a folyosón a lámpa (mozgásérzékelős), és próbálom leolvasni a villanyórát. (persze ki is lehetne nyitni az ajtót, de ha már alszik a szobatársam, akkor hangos a kulccsal csörögni.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
Mondtam, hogy a bojlert kéne vízkőteleníteni (esetleg cserélni az anódját), de nem hittétek el nekem :)
A kulccsal csörögni meg hangos akkor is, ha nem alszik a lakótársad, csak akkor nem zavar senkit ;)
Vagy meg lett piszkálva az az óra az előző lakók által, vagy a szomszéd is a ti órátokra kötötte magát időközben :)