hajnalok hajnalán fel kellett kelni, próba, de végülis nem volt borzasztó. sőt. az meg pláne jó volt, úgy elköszönni a Gergőtől meg a Lacibácsitól, hogy á demain. persze nem mondtam, csak gondoltam.
aztán irány a nagyváros, be a szabóervinbe, alföldben két forrást olvastam el, ennyi könyvet még sosem láttam egy helyen, csönd volt és könyvtárszag, aztán át a könyvesboltba, ahol még kellett ajándékot vennem, aztán vissza a szabóervinbe, fel az ötödikre, budapest gyűjtemény, az Ecséri Lillának a raktári számát kikérőlapra kell írni, átadni a bácsinak, kihozza a raktárból, fenn kell maradnom egyedül abban a csöndes teremben, furcsa, kényelmetlen székek és zöld olvasólámpák között, ahol senki, de senki nem szólal vagy mozdul meg, és ki kellett olvasnom zárásig. sima ügy. (meg a Brunszvik is megjött, brutálisan vastag és nehéz. a tanulmány része CCCCL-ig van oldalszámozva, a napló része pedig 447-ig. és kinyitottam. és az egyik oldal német, a másik francia, de van, ahol bekezdésenként váltogatja. ezt azért írhatták volna valahova. úgy mellesleg. megjegyzésként.)
és most könyvundoritiszem van.
Megjegyzések