éjjelenként kettő és három óra között néha attól félek, hogy a collegiumi éve(i)mből csak a plakátokra fogok emlékezni, és minden másra (fiúkra, hajnalokra, teákra) csak ezeken a plakátokon keresztül. van ebben valami halvány szimbolika.
a legismertebb hapaxunk a legszebb, erre gondoltam tegnap éjjel, úton a fiú harmadikról az alagsor felé.

(magukravevős collegistafiúknak: ez nem ing, csak blogbejegyzés. felesleges.)

Megjegyzések

Márton Körtesi üzenete…
hát ha a plakátok annyival emlékezetesebbek, ebben nincs is semmi. fiúból mind egyre megy, hajnal minden nap van, teát pedig akkor iszik az ember, amikor főzni van kedve--de egy jó plakáthoz semmi sem mérhető!
h üzenete…
muti plakátot
Névtelen üzenete…
nem mutathat, mert kollégistafiúk rájönnének, róluk van szó
h üzenete…
így nem jönnek rá?
Névtelen üzenete…
így megvan az anonimitásnak az illúziója legalább

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo