úgy érzem, annak az esélye, hogy valaha is megtanuljak angolul, óráról órára csökken, mi lenne, ha nem ennyire a tanár személyétől tenném függővé a nyelvhez való viszonyomat. (de azért eléggé demoralizáló, ahogy kiabál velünk, hogy ezt már az általános iskolások is tudják, a bantuk is tudják, csak mi nem tudjuk, mit keresünk mi az egyetemen. jaj.)
viszont általában a kedves és rendes tanároktól sokkal jobban félek, mint a szigorúaktól, ha pedig egy tanárt tegezni kellene, az maga a szörnyűség. átléphetetlen vonal.
viszont általában a kedves és rendes tanároktól sokkal jobban félek, mint a szigorúaktól, ha pedig egy tanárt tegezni kellene, az maga a szörnyűség. átléphetetlen vonal.
Megjegyzések
szerintem ordítozástól félve nem öröm tanulni, anélkül meg minek?