na jó, a folyamatos felújítás mellett csinálok még izgalmas dolgokat, jövő héten pl. TV-műsort fogunk forgatni, ma reggel majdnem kidolgoztuk a koncepciót, csak esztétikai jellegű vitáink támadtak közben (hogy mozogjon a kamera), aztán voltunk a Budapesti Történeti Múzeumban, ahol iszonyúan el lehet tévedni, és láttunk egy nagyon izgalmas Feszty-képet, este pedig még félig bulizni is. mostanában sokszor alszom el a bekapcsolt gépen mellett.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések