az a legborzasztóbb a nyelvtörikönyvben, hogy a különböző fonémáknak meg allofónoknak szinte önálló akaratot tulajdonítva írja meg az ősmagyar kori hangváltozások (tendenciák és asszociációs változások) történetét. (durva egy nyelv lehetett ezekkel a veláris spiránsokkal meg szóvégi rövid magánhangzókkal.)