úgy érzem, annak az esélye, hogy valaha is megtanuljak angolul, óráról órára csökken, mi lenne, ha nem ennyire a tanár személyétől tenném függővé a nyelvhez való viszonyomat. (de azért eléggé demoralizáló, ahogy kiabál velünk, hogy ezt már az általános iskolások is tudják, a bantuk is tudják, csak mi nem tudjuk, mit keresünk mi az egyetemen. jaj.)
viszont általában a kedves és rendes tanároktól sokkal jobban félek, mint a szigorúaktól, ha pedig egy tanárt tegezni kellene, az maga a szörnyűség. átléphetetlen vonal.

Megjegyzések

h üzenete…
A szigorú meg az ordítozós nem ugyanaz
zazálea üzenete…
Lehet együtt a kettő, igenis, lehet, jaj, az talán a legrosszabb.
Névtelen üzenete…
amikor velem egy tanár ordítozott, kimentem a teremből, így lett párszor igazolatlan órám gimi alatt, aztán ismételt tárgyam az egyetemen.
szerintem ordítozástól félve nem öröm tanulni, anélkül meg minek?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo