kezdem úgy érezni, bármire hajlandó lennék, csak ne kelljen elkezdenem tanulni a rettegett irodelm2 vizsgára. (kezdetnek elmosogattam, elraktam az edényeket, és elindítottam a húgom iskolába.) biztos forrásból tudom, hogy eddig mindenki, aki csak egy mondat Paul de Mant is olvasott (és Riffaterre! és Gadamer! és Propp! és stb.), teljesen megőrült, és meztelenül szaladgál Budapest utcáin vigasztalásul feltúrja az internet legrejtettebb bugyrait, hátha talál valami vicceset is a témával kapcsolatban. amúgy általában találunk. meglepő, hogy még az irodalmároknak is van humorérzékük.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések