vásárlás

reggel elmentem vizsgázni, ötös, úgyhogy ebédeltem, aztán megünnepeltem a 4,6-os átlagom azzal, hogy vettem egy cipőt. (a fekete dr. batzom, amit kb. hetedikes koromban kaptam, most már igazán javíthatatlan, kicsit nosztalgiáztam is a boltba menet, hogy addig soha nem kaptam semmit, ami ennyire szörnyen drága lett volna (11.000! azóta sem nagyon vettem cipőt ennyiért), és mennyire elképesztően örültem neki, úgyhogy mivel az volt életem legszebb és legkényelmesebb cipője, kb. márciustól októberig hordtam minden évben, plusz fellépésekre télen, ezt a fél bejegyzésnyi nekrológot megérdemelte.) amúgy a vásárlás mellett szólt még az is, hogy igazából most először sikerült egy hónapig mindennap felírnom, hogy mennyit költöttem (egyszer még rendes ember lesz belőlem, mint az anyukám), és még annyi van (hmmm, volt) a januári ösztöndíjamból, hogy hirtelen erős vágyam támadt elkölteni. (ez nyilván nincs minden hónapban így, de a január 90%-át a szobámban töltöttem, könyvek között, így viszonylag könnyű rendkívül takarékosnak lenni. a csokiautomata szerencsére nagyon messze van, négy szint le és négy szint vissza.)

most viszont félre kell tenni, hogy alapvetően közepesen elégedett vagyok ezzel a félévvel, hiszen még nincs vége. még két és fél nap intenzív irodalomelmélet, aztán meglátjuk. rosszabb semmiképp sem lehet, ha meg véletlenül mégis átmegyek, annak meg csak örülök. (nem látok rá túl sok esélyt, tényleg rengeteget tanultam már így is.) talán ha nem veszem le a cipőm, nem alszom el. (nagyon szép egyébként, kár, hogy annyi kecsességgel járok benne, mint egy víziló.)