legalább ötödik napja 37,5-öt mutat a hőmérő. más bajom nincs, kicsi torokfájás, kicsi köhögcsélés. hideg ráz. suliban nagyon hideg van, itthon nincs, de azért a legjobb a konvektor mellett vagy a dunyha alatt, vagy a konvektor mellett és a dunyha alatt. na de mégse mutasson ennyit, ez nekem nem jó, az se jó, ha ráz a hideg.
ebből holnap doktorbácsi lesz, hátha mond okosat, hogy miért.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések