én igazán nem tudom, mit álmodhattam, de amikor felébredtem, nagyon rémülten konstatáltam, hogy csak két szemem van, nekem kell még egy, amivel látok oktamarinban (mint a Pratchett-ben a varázslók), mert így nem elég színes a világ. akkor rájöttem, hogy az biztos azért kapcsolt ki, mert ez a kettő nyitva van, ezért inkább aludtam tovább, és azt álmodtam, hogy elmentem a BMF-re nyílt napra, de nem figyelt rám senki, mert hülye gólyaavatós játék volt, hogy lovagruhában kell egymást verni, ezért nagyon eltévedtem, mert beszálltam valami liftbe, aminek nem volt ajtaja, és néha játékból kilóbált a város fölé. igazál lépcsőn akartam menni, de a lépcső nem folytatódott rendesen, néha repülni kellett volna egy kicsit hozzá, most viszont nem tudtam. és nagyon féltem, és eltökéltem, hogy sosem megyek a BMF-re, de aztán megtaláltam a Gergőt, aki szintén a BMF-re akart menni álmomban, és mondta, hogy erchegyiá már vár, nem kellett volna lifttel jönnöm, azt még az infósok sem használják, annyira rossz. a kolesz álmomban egyébként az épület füvesített tetején volt, és lehetett választani, hogy panorámás vagy nem panorámás szobát kérünk. a panorámás szobák gyakran kiürültek, mert mindenki meghalt, amikor kilépett az ajtón és lezuhant a tetőről.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
Végső sorban be is csukhatod.
A Te Könyved. Olvasd élvezettel.
Fogadd el ezt egy fura 44 évestől, ami Számodra ősapó, de az ember ilyenkor is csak külsőleg annyi, amennyi. Te magad örökké kortalan maradsz, észre sem veszed, hogy lapozol, lapozol... Majd emlékszel erre.
Álmodj tovább. Tudsz.