Ingrid Sjöstrand: Sietek

én igazán nem tudom, mit álmodhattam, de amikor felébredtem, nagyon rémülten konstatáltam, hogy csak két szemem van, nekem kell még egy, amivel látok oktamarinban (mint a Pratchett-ben a varázslók), mert így nem elég színes a világ. akkor rájöttem, hogy az biztos azért kapcsolt ki, mert ez a kettő nyitva van, ezért inkább aludtam tovább, és azt álmodtam, hogy elmentem a BMF-re nyílt napra, de nem figyelt rám senki, mert hülye gólyaavatós játék volt, hogy lovagruhában kell egymást verni, ezért nagyon eltévedtem, mert beszálltam valami liftbe, aminek nem volt ajtaja, és néha játékból kilóbált a város fölé. igazál lépcsőn akartam menni, de a lépcső nem folytatódott rendesen, néha repülni kellett volna egy kicsit hozzá, most viszont nem tudtam. és nagyon féltem, és eltökéltem, hogy sosem megyek a BMF-re, de aztán megtaláltam a Gergőt, aki szintén a BMF-re akart menni álmomban, és mondta, hogy erchegyiá már vár, nem kellett volna lifttel jönnöm, azt még az infósok sem használják, annyira rossz. a kolesz álmomban egyébként az épület füvesített tetején volt, és lehetett választani, hogy panorámás vagy nem panorámás szobát kérünk. a panorámás szobák gyakran kiürültek, mert mindenki meghalt, amikor kilépett az ajtón és lezuhant a tetőről.