nem vagyok az a kifejezetten ideális szobatárs ezzel a napi többször alszom három és fél órát életritmussal (és még mennyi mindenről nem is beszélve), de legalább igyekszem halkan kiosonni reggel hatkor (mit lökök le, mit verek fel, mittudomén), az ajtó nyikorog.
lementem bérletet venni, ha így már szakad a hó, de pontosan annyi elég is volt a villamosokból (és rajtuk a párás tömegből), amennyit láttam ma reggel, úgyhogy nem vettem. végülis hét éven át minden reggel buszoztam a gimibe, igazán volt időm megutálni. szürreális ez az egész dolog odakint, de legalább szép, a móriczon a fahuszárokat meg a koli elé láncolt bicikliket már egészen belepte, intenzívek és nyomasztóak az álmaim, a felhők nem engedik elszállni őket reggel.
Megjegyzések