oké, vesztettem, veszek bérletet. a világ dolgairól egyébként csak a nyelvészhonlapon keresztül értesülök. (eszemmegállmivanitt. a kárpát-medencében. európában. a föld nevű bolygón. mondanám, hogy költöznék, minél messzebb, lehetőleg egy másik naprendszerbe, de azt már a kisiskolásokba is belenevelik, hogy semmi értelme.) röptettünk ma repülőt valami sokkal-sokkal menőbb helyen, mint a filozófiai intézet nagyelőadója, ráírtuk a megszabadulandó dolgokat is. de nem történt semmi.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések