az oszk-ban minden ráz, a kilincsek, a liftgombok, már puszta kézzel nem is nyúlok hozzá semmihez, ami fém. csak elkeserít ez a sok könyv körülöttem, de boldoggá sajnos nem tesz, göröngyös és kávéillatú az út a tudás megszerzéséig, fájós vállúak az okosok mind (és talán szeretik végigsimítani a lapokat az ujjuk hegyével). ha megírok még kétezer karaktert zárásig, megengedhetem magamnak, hogy sétáljak a várban. kattogó betonpalota ez, megüli az ember elméjét, de kedvesek az ismeretlenek. akárhogy is szőném bele ebbe a bejegyzésbe, hogy kapiskál, mindenképpen erőltetett volna, pedig minél többször le kell írnom így, mielőtt elfelejtem. szeretném, hogy ötmondatos legyen ez a bejegyzés.
Ingrid Sjöstrand: Sietek
Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszem, mielőtt meghalok. ❤ svéd gyerekversek
Megjegyzések